Ma 2019. 10 19.
Nándor, János, Pál napja van.
Látogatók száma : 43142922    




















































Honlapkeszites

Kitüntetõ címeket vehettek át a városért tevékenykedõk

Mint minden évben, idén is kitüntetéseket vehettek át a város kiválóságai a város napi Ünnepi Közgyûlésen. A város díszpolgára címet Dr. Perjés Ottó vehette át Cseresnyés Pétertõl.

Az Ünnepi Közgyûlést Cseresnyés Péter polgármester köszöntötte a vendégeket, és elmondta, a Város Napján a dicsõ múltat és a fejlõdõ jelent ünnepeljük. Nagykanizsáról elsõként 1245-ben tesznek írásos említést, így büszkék lehetünk arra, hogy egy nagy történelmi múltra visszatekintõ város lakosai vagyunk. Kanizsa polgárai pedig a jelenben is képesek a megújulásra, a fejlõdésre és az építõ munkára. Mint mondta, jár az elismerés kétkezi munkásnak, mérnöknek és mesterembernek, pedagógusnak és vállalkozónak, hivatalnoknak és bolti eladónak.


És természetesen a szülõknek, akik gyermekek vállalásával, taníttatásával és felnevelésével – a jövõ Nagykanizsájának alapjait teremtik meg. Van okunk ünnepelni, az idei Város Napja pedig a megújulás jegyében telik.
A polgármestertõl kitüntetéseket vehetett át:
A Nagykanizsa Megyei Jogú Város Címere emlékplakettet Gazda József szociográfus, a Nagyaknizsa Biztonságáért kitüntetõ címet Horváth István nyugalmazott rendõr alezredes, a Nagykanizsa Sportjáért címet Dobri Lajos, a Kanizsai Lovas Klub alapítója, valamint néhai Dulgyovay László (helyette testvére fiának adták át az elsimerést) vehette át. Nagykanizsa Kultúrájáért kitüntetõ címet Kustár Zsuzsa iparmûvész, Nagykanizsa Oktatásáért Mérksz Andor és Bücs Angéla kapta meg, a Nagykanizsa Megyei Jogú Város Kisebbségeiért címet pedig a Halis István Városi Könyvtár vehette át. Szekeres József díjjal tüntették ki Bognár Istvánné intézményvezetõ-helyettest, valamint a Kanizsai Dorottya Kórház intenzív terápiás osztály kollektíváját. Paizs Ferenc díjat vehetett át Kémné Milei Éva köztisztviselõ, DeCleva Pál pedig Nagykanizsa Megyei Jogú Városért címet kapott (helyette Farksa Zoltán, a család közeli ismerõse vette át az elismerést). A Pro Caritate díjat dr. Csákai Iván fõorvos vehette át az egészségügy területén nyújtott kimagasló teljesítményéért. Az idei díszpolgári címet Prof. Dr. Perjés Ottó kapta meg, aki rendszeresen segíti a Kanizsai Dorottya Kórház betegellátó tevékenységét,valamint volt iskoláját, a Piarista iskolát.

Z.A.


Prof. Dr. Perjés Ottó

1960-ban végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. 1969-tõl orvosi tevékenységét Németországban folytatta. Négy sebészeti szakvizsgát szerzett, alkalmazotti orvosi tevékenységét a Bányász Szövetség kórházában fejezte be.
1982 óta tagja, majd vezetõségi tagja a Máltai Lovagrendnek. Ebben a minõségében több Magyarországi iskolát, kórházat segített értékes adományokkal.
1999 óta rendszeresen segíti a nagykanizsai kórház betegellátó tevékenységét orvostechnikai eszközökkel, és volt iskoláját, a Piarista iskolát felszereléssel.


Kémné Milei Éva

1992 óta dolgozik a nagykanizsai Polgármesteri Hivatal Mûvelõdési és Sportosztályán.
Feladatai közé tartozik az adminisztratív tevékenység mellett az Oktatási, Kulturális, Ifjúsági és Sportbizottság üléseinek elõkészítése, jegyzõkönyveinek vezetése. Emberi hozzáállása, segítõkészsége és szakmaisága kollégái, és a vele munkakapcsolatba kerülõk körében elismert. Szorgalma, helytálló kritikai megjegyzései, önálló munkavégzése nagyban segíti az ügyintézõk, az osztályvezetõ és minden hivatali munkatárs, végsõ soron a városi közigazgatás munkáját.

Halis István Városi Könyvtár

Dél-Zala könyvtári szolgáltató központja, amelyet 1951-ben alapítottak. A térség könyvtári ellátásának minõségét határozza meg az intézmény szolgáltatásainak változatossága, színvonala, számítógépes és internetes ellátottsága, könyvtárosainak szakmai ismerete és tapasztalata, honlapjának tartalma.
2003-ban elnyerte az „ÉV KÖNYVTÁRA” címet, amit a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Könyvtári Osztálya hirdetett meg.
2004-ben az „ÉV KREATÍV KÖZÖSSÉGE” díjban részesült.
A magyar könyvtárügy egyik innovációs központjává vált.

Horváth István

Nyugalmazott rendõr alezredes. 1985-ben végzett a Rendõrtiszti Fõiskolán, majd a Nagykanizsai Rendõrkapitányság Bûnügyi Osztályára került. Több szakterületen is dolgozott. 1986-ban az ifjúságvédelmi és erkölcsrendészeti vonal vezetõje lett.
2002-ben a Zalakarosi Rendõrõrs parancsnok helyettese lett. 1996-tól 2002-ig részt vett az Ifjúsági és Sportbizottság munkájában. A város ifjúságvédelmi koncepciójának kidolgozásában is szerepet vállalt.
1998-200 között elvégezte a szegedi József Attila Tudományegyetem tanári szakát.
Bûnmegelõzési tevékenységei:
• 1992. újraszervezte az önkéntes segítõi hálózatot
• 1996. Az Országos Polgárõr Szövetség tiszteletbeli polgárõrnek választotta
• 1992-tõl bevezették a „DADA” bûnmegelõzési programot
• 1992-tõl rendõrségi mûsort szerkesztett a városi TV-ben
• az 1992-ben megalakult Police SE alelnöke lett

Munkáját több alkalommal országos és megyei parancsnoki kitüntetéssel és jutalommal ismerték el. 28 alkalommal kapott jutalmat, 2 alkalommal soron kívüli elõléptetést.


Bücs Angéla

A Martonvásárhelyi Zenemûvészeti Fõiskolán szerzett diplomát 1977-ben, majd a Kolozsvári Zeneakadémián zenemûvészeti, zeneszerzési és zenetudományi karon végzett 1981-ben.
1993 óta a Nagykanizsai Állami Zeneiskola zongora- és szolfézs tanára.
1994-ben megalapította a nagykanizsai zeneiskola Orff ütõegyüttesét, mellyel hírnevet szerzett városi megyei, országos és külföldi szerepléseken.
2004-ben Noll-díjat kapott.


Dobri Lajos

A 70-es évek elején alapította meg a Kanizsai Lovas Klubot. 1988-ban elsõ zalai huszárként indult fel Budapestre a Magyar Huszár és Katonai Hagyományõrzõ Szövetség megalakítására. 2000. óta szervez nemzetközi versenyeket a Nemzetközi Lovas Szövetség engedélyével.
2007. óta a Zala Megyei Lovas Szövetség elnöke, ezt megelõzõen a military szakág országos elnöke volt.


Néhai Dulgyovay László

1936-tól magasugróként vett részt országos bajnokságokon.
Legjelentõsebb versenyei:
• 1941. országos KISOK bajnokság
• 1944. országos levente-bajnokság
• 1945. országos munkásbajnokság (Lovászi Botond Dose versenyzõjeként nyert)
1946-ban került Kanizsára a Bányászhoz, ahol országos felnõtt bajnokságot nyert, majd vidékbajnok volt. Közel 3 évig volt felnõtt válogatott atléta.
1948-ban segédedzõ lett Kanizsán, majd 1950-tõl edzõként dolgozott.
• 1955-ben megkapta az Atlétikai Megyei Társadalmi Sportszövetség Edzõk Tanácsának elnöki tisztségét
1970-ben megkapta a Bányász Szolgálati Érdemrend ezüst fokozatát érdemes és eredményes munkájáért.


Mérksz Andor

1977-ben végzett a Kandó Kálmán Villamosipari Mûszaki Fõiskolán erõsáramú villamos üzemmérnökként. 1988-ban szerzett villamosipari mûszaki tanári diplomát. 1995-ben középiskolai informatika tanárként diplomázott a Kossuth Lajos Tudományegyetemen.
2004-ben közoktatás-vezetõ diplomát szerzett a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.
1977-80-ig az Egyesült Izzó Nagykanizsai Gyáregységének mûvezetõje, majd 1980-tól 90-ig a Széchenyi István Ipari Szakmunkásképzõ és Szakközépiskola oktatója. 1990-tõl az iskola mûszaki igazgató helyettese. 2000-tõl a Zsigmondy Vilmos és Széchenyi István Szakképzõ Iskola igazgatója.
1994-98 A nagykanizsai Közgyûlés Oktatási, Kulturális és Sportbizottságának tagja.
1998-2002 a Zala Megyei Közgyûlés Ifjúsági és Sportbizottságának tagja.
1999-2001 a Zala Megyei Szakképzési Bizottság tagja.
1999-tõl a Kanizsanet Kht felügyelõbizottsági tagja.
2002-ben Ryno Lander díjat kapott.
2004-ben „Az év kreatív embere” címet kapta a nagykanizsai Kreatív Klubtól.


Gazda József

Mûvészeti író, szociográfus, tankönyvíró.
1958-ban szerzett a Bolyai Tudományegyetemen magyar irodalom szakos tanári oklevelet. 1964 óta a Kovásznai Líceum tanára. Elsõ írása 1956-ban jelent meg az „Utunkban”. Több napilap munkatársa volt. 1972-77 között megírta az elsõ rendszeres magyar irodalmi tankönyvet a líceumi ciklus számára. „Így tudom, így mondom” címen szociográfiai értékû közléseket vett magnószalagra.
Önálló kötetei:
• Gyárfás Jenõ (kismonográfia, 1969)
• Nagy Imre (kismonográfia, 1972)
• Tegnapi kövek, mai utak (1977)
• Így tudom, így mondom. A régi falu emlékezete (1980)
• Nagy Albert (1982)


DeCleva Pál

A 40-es években Nagykanizsán volt piarista diák, majd a Ludovika Akadémián tanult. Testõrtiszt, majd a Parlamenti Õrség tagja volt. 1949 óta Texasban él, olajkutak fúrásával foglalkozik. A római katolikus templomban elhelyezett Varga Béla-emléktábla az õ kezdeményezésének köszönhetõ. Jótékonykodásával sokat segített szülõvárosának, Nagykanizsának.

Kustár Zsuzsa

Iparmûvész, a Magyar Iparmûvészeti Fõiskola általános textil szakán végzett 1966-ban. 1968-tól tagja a Képzõmûvészeti Alapnak. 1967 óta él Nagykanizsán, mint szellemi szabadfoglalkozású iparmûvész. Sokoldalú mûvészi tevékenységet folytat.
Fõbb munkái:
• 1972. Nappal és éjszaka mondája (Nagykanizsai Úttörõház üvegmozaik fal)
• 1980. A szerelem meséje (Nagykanizsai Házasságkötõ Terem gobelin)
• 1981. Égig érõ fa meséje (Csurgói Házasságkötõ Terem gobelin)
• 1982-83 Nagykállói Református Templom 24 ablaka (ólmozott üvegablak)
• 1984. Weöres S: A tündér (Kiskanizsai Ált. Iskola üvegmozaik fal)
• 1986. A magyar népmûvészet és a zodiákus kapcsolata (Bp, Ifjúsági Ház padlómozaik)
• 1988. Párosító szerelem (Letenyei Tanács és Házasságkötõ Terem üvegmozaik fal)
• 1997-ben könyvet adott ki Feléledõ álomfejtés, Álomszótár címmel
• 2002. Zsoltár illusztráció édesanyja síremlékén (Dunavecsei Református Temetõ üvegmozaik)
• 2003. Nagykanizsai új könyvtár belsõ üvegfala (homokfúvásos technikával)
• 2004. Nagykállói Református Templom keleti falán 3 címerrel díszített ólmozott üvegablak
1998-99-ben városi rajzszakkört vezetett. Ma felvételizõket készít fel az építészkarra. Háromszor tüntették ki Zala Megye Alkotói Díjával (1975, 1978, 1991).

Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály

A Kanizsai Dorottya Kórházban több mint 30 éve mûködik a központi aneszteziológiai és intenzív terápiás osztály. Szakmai profilja a különbözõ kóreredetû szervelégtelenségek kezelése, ellátása. A betegek létfontosságú szervfunkcióinak folyamatos megfigyelését a korszerû betegellenõrzõ monitorok biztosítják. 10 lélegeztetõgép áll rendelkezésre a légzési elégtelenség kezelésére.
Az aneszteziológus és intenzív terápiás orvosok, asszisztensek feladata a mûtéti feltételek javítása, mûtéti érzéstelenítés biztosítása, újraélesztési feladatok ellátása. Az osztály dolgozói minõségi szolgáltatást nyújtanak az emberi méltóság maximális tiszteletben tartásával. Magas színvonalú, hatékony, gyógyító munkát végeznek.


Bognár Istvánné

Érettségi után, 1977-ben a Corvin úti bölcsõdében helyezkedett el gondozónõként, majd csoportvezetõ, és 1980-tól bölcsõdevezetõ-helyettes lett. 1989-tõl az Idõsek Klubja gondozónõjeként dolgozott, majd a Gondozóház vezetõ gondozónõje lett. 1997-tõl vezetõi kinevezést kapott, 1999-tõl az igazgató általános helyettesi megbízatását kapta meg. 1999-ben szakmai minõsítõ vizsgát tett. 2004-ben tereptanári képesítést szerzett. Szervezi az Idõsek Klubja munkáját, irányítja és összehangolja az alapszolgáltatás tevékenységét. Aktív szerepet vállal a szociális képzésben részt vevõ hallgatók felkészítésében.
Közéleti tevékenységei:
• A Szociális Igazgatók Magyarországi Egyesülete Zala Megyei Tagozatának tagja
• „Segíts az Élet Alkonyán” Alapítvány kuratóriumi tagja
• Idõsügyi Tanács tagja


Cseresnyés Péter polgármester ünnepi beszéde:

Tisztelt Közgyûlés! Tisztelt Kitüntetettek! Kedves Vendégeink!

Újra ünnepelünk. Ezúttal városunkat, és így magunkat; Nagykanizsát és a kanizsaiakat. Mint minden ilyen ceremónián, emelkedetten és méltóságteljesen, az illem szerint talán kicsit feszengve várjuk, hogy kezet foghassunk kiválóságainkkal, megsüvegelhessük kitüntetettjeinket.
Az öltönyös komolyság mellett azonban az öröm, a mosoly percei, órái ezek, hiszen az ünnep vidámságot feltételez, egyfajta mikszáthi összekacsintást. Együtt ünnepel a város, eljöttek barátaink a világ különbözõ tájairól, így van okunk – és van lehetõségünk – az önfeledt derûre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagykanizsa Város Napján a múltat és a jelent ünnepeljük. A dicsõ múltat és a fejlõdõ jelent.
A történelmi kutatások egyértelmûen bizonyítják, hogy a város mai területén õsidõk óta éltek emberek. A település elsõ írásos emléke egy 1245-bõl származó oklevél – e két napos programmal, hagyományosan, erre emlékezünk.
Nagykanizsa – legyünk rá büszkék – mindig is fontos települése volt az országnak. A XVI. században elõbb kereskedelmi központ, majd a Dél-Dunántúl védelmének bástyája lett, Thúry György várkapitány és az õt követõ parancsnokok évtizedekig sikerrel álltak ellent a török támadásoknak.
A város fénykora a XIX. századra tehetõ. Elõbb a környék piacközpontja lett, majd igazgatási és kulturális centrummá fejlõdött, a vasútvonalak megépítése után pedig fontos forgalmi csomóponttá nõtte ki magát. Késõbb laktanyavárosként, olajipari központként tartották számon. Nagykanizsa 1850-tõl járási székhely volt, modern értelemben véve az elsõ város a megyében; ugyanis elsõként nyerte el a rendezett tanácsú városi rangot.

Kedves Vendégeink!
Nagykanizsa mindenkinek mást jelent. Van, akinek a történelmi múltat, a máig meglévõ miliõt, akad, akinek az itt született, itt dolgozó kiválóságokat - Zemplén Gyõzõ európai hírû fizikustól Kaán Károlyig, a magyar természetvédelem atyjáig, vagy Hevesi Sándor írótól, színházi rendezõtõl Fejtõ Ferencig, Brunner Erzsébetig. Biztosan van olyan ember is, aki a város kultúrájára, védett épületeire, zöld területeire, gazdasági, ipari hagyományaira büszke. Lokálpatrióta hévvel hosszan sorolhatnánk értékeinket.
Én mégis azt mondom – mindezek mellett – Nagykanizsa a polgárait jelenti. Azt a közösséget, amely a múltban is képes volt - és hitem szerint a jelenben és a jövõben is képes – a megújulásra, a fejlõdésre, az építõ munkára. Azt a közösséget, amely megõrizte és õrzi a város hagyományait, amely múltját nem feledve a holnapra tekint.
Nagykanizsa – mi vagyunk. Nem Ön, nem te, nem én, hanem együtt, közösen: mi.
Az a közösség, amely a kilencven éves török uralom után, vagy Trianont követõen, amikor a város elveszítette piackörzete jelentõs részét, mindig talpra állt. Az a közösség, amely az utóbbi húsz év nehézségeit követõen ismét a megújulásért, a fejlõdésért dolgozik. Közülük néhány polgár munkáját megköszönjük, elismerjük ma, példaként állítva õket magunk elé. De ezen a napon, a Város Napján, mindenkinek jár a köszönet, aki Nagykanizsáért tesz és dolgozik.
Jár az elismerés kétkezi munkásnak, mérnöknek és mesterembernek, pedagógusnak és vállalkozónak, hivatalnoknak és bolti eladónak. És a szülõknek, akik gyermekek vállalásával, taníttatásával és felnevelésével – a jövõ Nagykanizsájának alapjait teremtik meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Van okunk tehát az örömre és a mosolyra. Hiszen magunkat, a várost: Nagykanizsát ünnepeljük. Ráadásul jó társaságban, hiszen eljöttek hozzánk barátaink - testvérvárosaink küldöttségei – is.
Ma reggel, amikor a delegációkat fogadtuk, többek arcán láttam a meglepetést, a csodálkozást. Igen, az idei Város Napja a megújulás jegyében telik. Most még munkagépek dolgoznak ott, ahol jövõre még méltóbb helyszínen ünnepelhetjük Nagykanizsát. Megszépül a belváros, méghozzá egy olyan terv alapján, amely európai elismerést kapott.
Ez a beruházás azonban több egyfajta szépészeti beavatkozásnál. Nem öncélú átalakítás ez, hanem a város fejlõdését szolgáló munka, amelynek eredményeként – ha visszatér az élet a centrumba -, munkahelyek teremtõdnek, és egy olyan agóra jön létre, amely közösségi térként, programok ideális helyszíneként ismét találkozóhely, Nagykanizsa büszkesége, turistákat, látogatókat vonzó oázis lesz.
De nem ez az egyetlen fontos beruházás Nagykanizsán. Elindult a szennyvízprogram és több más olyan fejlesztés is, amely az itt élõk kényelmét és egyben a város gyarapodását szolgálja.
Mindez – erõsítsük meg a gondolatot – a közösség érdeme és a közösség javát szolgálja. Nagykanizsáét. Mindannyiunkét.

Kedves Nagykanizsaiak! Kedves Külföldi Barátaink!
Egy közelmúltban készült felmérés alapján mi, kanizsaiak, barátságosnak, vendégszeretõnek és nyitottnak tartjuk magunkat. Ezek azok a legfontosabbnak és leginkább jellemzõnek vélt pozitív tulajdonságok, amelyeket a megkérdezettek a legtöbbször említettek. Emellett magabiztosak, szorgalmasak, vidámak és vállalkozókedvûek vagyunk – szintén a városi stratégiához készített kutatás szerint.
Így látjuk magunkat, és ez jó alap a sikerhez.
Hiszen egy várost nemcsak fizikai értékei – épületei, útjai, oly' fontosnak tartott beruházásai – határozzák meg. A várost a polgárai jelentik. Akik Nagykanizsán, az elõbbi felsorolás alapján, mindazokkal az értékekkel bírnak, amelyek, összeadódva, teremtõ energiaként, ismét hagyományaihoz, múltjához méltó, fejlõdõ, sikeres várossá tehetik 1245 óta jegyzett településünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Van miben bíznunk, van mit ünnepelnünk a Város Napján. Az ünnepélyesség visszafogott méltósága mellett õszinte lehet a vidámságunk, a mosolyunk. Nagykanizsa ma is büszke polgári város, amely – a múlt példáihoz hasonlóan – elõretekint.
Wass Alberttel együtt azt valljuk: „A munka és a szorgalom az, ami a legtöbbet ér a világon. Ami a világot elõbbre viszi.” Mi, nagykanizsaiak is erre építjük a jövõt.

Köszönöm, hogy meghallgattak!


További város napi cikkeink:

http://www.kanizsaujsag.hu/hirek/7069/toth-bosze-bence-a-varos-babaja/

http://www.kanizsaujsag.hu/hirek/7058/varos-napja-multidezes-es-jelen/



2011-05-14 12:41:00


További hírek:


KÖZÉLET ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül