Ma 2023. 2 8.
Aranka, Jeromos napja van.
Látogatók száma : 54381942    








Honlapkeszites

†Bagonyai Attila (1964. 10. 28. – 2010. 01. 08.)

Elhunyt Bagonyai Attila nemzetközi sakkmester, nemzetközi versenybíró és szakedzõ, az Aquaprofit NTSK technikai vezetõje, ifjúsági edzõje és elnökségi tagja, a fáradhatatlan sakkozó.

Pénteken reggel kaptam a döbbenetes hírt, hogy Attila szervezete éjfélkor feladta a küzdelmet, távozott közülünk, hatalmas ûrt hagyva maga után az országos és a kanizsai sakkozásban. Már több hete küzdött a betegséggel, tudtuk, hogy alig van esély a gyógyulásra, hiszen állapota mindvégig válságos volt és lélegeztetõgép tartotta életben. Mégis mindannyian reménykedtünk, hogy élni akarása segíti megvívni élete legnehezebb játszmáját és felépül a súlyos betegségbõl.


Végtelen szomorúsággal tölt el bennünket, hogy ebben a méltatlan küzdelemben alulmaradt, a gyász kimondhatatlan édesanyja, rokonsága, sakkozótársai, barátai, tanítványai és ismerõsei számára. Alig múlt 45 éves, tetterõs, fáradhatatlan fiatalember volt, akinek szinte teljes életét a sakk töltötte ki. Városunkban született, és már a Dr. Mezõ Ferenc Gimnáziumban töltött évei alatt kitûnt tehetségével, a kanizsai sakkozás legígéretesebb fiatalja volt. 1981-ben a csapat legifjabb tagjaként nagy szerepe volt az akkori egyesületünk OB II-be való feljutásában. Már az elsõ évben gárdánk egyik legjobb pontszerzõje volt, akinek a tehetségét felfedezték az akkor sokkal erõsebb zalaegerszegi és tapolcai klubok is. Sakkpályafutásában elõször a ZTE (ma Csuti), majd a katonaság és ezzel a Mereszjev SE következett. Tapolcán a sok versenyzés mellett fiatalokat edzett, és ettõl fogva ez meghatározója lett életének. 1988-ban visszatért Nagykanizsára és több vargabetû már nem volt sakkpályafutásában. 1990-ben 11 partiból 8,5 ponttal segítette csapatunkat az élvonalbeli szerepléshez. Pakson 2004 augusztusában teljesítette a 3. normát is, így megkapta a nemzetközi mesteri címet. Magas szintû sakktudása mellett korán kitûnt jó szervezõi képességével, és az õ ötleteként elindult Batthyány-kupát, az ország ma is legerõsebb diákversenyét tavaly már a 21. alkalommal rendeztük meg. Nagykanizsán az iskolai sakkoktatást haláláig irányította, szinte egyedülálló módon az országban, s emellett a Nagykanizsai Ifjúság Sakkozásáért Alapítvány kuratóriumi tagsági posztját is betöltötte. Õ volt sakkegyesületünk egyetlen fõállású „munkatársa”, élete teljesen összefonódott a sakkal. Csapatunk technikai vezetõje lett, edzette a fiatalokat, a Magyar Sakkszövetség Ifjúsági Bizottságának munkájában is aktívan részt vett. Számos feladata mellett levelezõn lediplomázott Budapesten a Semmelweis Egyetem testnevelési karán, és szakedzõi képesítést, majd nemzetközi versenybírói minõsítést szerzett. Számtalan ifjúsági sakktábort, ifjúsági sakkversenyt szervezett. Oroszlánrészt vállalt saját edzõtermünk és szakkönyvtárunk létrehozásában. Játékosként, szervezõként és elnökségi tagként is elévülhetetlen érdemei vannak a két bajnoki címünk, a négy ezüst- és négy bronzérem elérésében, kiváló, megszakítás-nélküli 20 éves élvonalbeli szereplésünkben. Nincs olyan személy a hazai sakkozásban, aki a nevét ne ismerné, szakmai tudását, ifjúsági nevelõmunkáját ne értékelné nagyra, ne a dicséret hangján szólna róla. Szinte felsorolni is lehetetlen lenne a rengeteg jó eredményt, nemzetközi és országos sikert, melyeket tanítványai a korosztályos hazai- és világversenyeken elértek. Végtelen türelemmel, bámulatos pedagógiai érzékkel, nagy empátiával edzette a fiatalokat, akikkel sikerült a sakkot megszerettetnie. Nagy részben Attilának köszönhetjük, hogy ma a sakknevelõ-egyesületek rangsorában is az elsõk vagyunk, hogy városunk az utánpótlás-nevelés fellegvára lett. Munkáját a megyében és országosan is jutalmazták: 2003-ban a „Megye Ifjúsági Sportjáért” kitüntetést vehette át, majd két országos elismerés következett, 2003-ban „A legdinamikusabban fejlõdõ utánpótlás neveléséért”, 2006-ban a „Magyar Sakkozásért”. Rendkívül szorgalmas, tudását mindig frissítõ, új ötletekkel elõálló, õszinte és fanyar humorú ember volt. A sakk mellett a foci és a zene is sokat jelentett számára. Társai mindenben számíthattak rá, még az idegenekkel is segítõkész volt. Attila távozása pótolhatatlan veszteség a kanizsai és a magyar sakkozás, az utánpótlás-nevelés számára. Én személyében egy nagyon jó barátot és egy közeli „munkatársat” vesztettem el, akivel mindig segítettük egymást. Amikor utoljára beszéltem vele, éppen a mentõautóba szállt be és a telefonba alig hallhatóan mondta, hogy tüdõgyulladása van magas lázzal, és viszik a kórházba. Valószínûleg az utolsók között beszélhettem vele, pár nap múlva már csak az intenzív osztályról kaphattuk a híreket az állapotáról. A Csuti elleni bajnoki kettõsrangadón mindenki azzal foglalkozott, hogy mi lehet Attilával, itt lenne a helye a csapatban. Emlékét kegyelettel megõrizzük, Bagonyai Attila nemzetközi sakkmestert egyesületünk és a Városi Sakkszövetség saját halottjának tekinti. Családja, barátai és ismerõsei úgy emlékezhetnek rá, mint kiváló, tisztességes emberre, akire bármikor számíthattak.
Nádasi Tamás elnök
Városi Sakkszövetség



2010-01-14 10:56:45


További hírek:


OKTATÁS ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül