Ma 2019. 10 19.
Nándor, János, Pál napja van.
Látogatók száma : 43142929    




















































Honlapkeszites

Toborozták a Nagykanizsai Javítóintézet leendõ munkavállalóit

Izgalmas heteken vannak túl az Emberi Erõforrások Minisztériuma Nagykanizsai Javítóintézetébe pályázó, leendõ munkavállalók, de úgyszintén a Debreceni Javítóintézet felvételi eljárást bonyolító szakmai bizottsága is. Április utolsó napjaiban már a tagintézmény-vezetõ válogatásig jutott Magyari László, a debreceni intézmény igazgatója által vezetett szakértõi gárda, amelyben helyet kaptak az aszódi, a fõvárosi Szõlõ utcai és a rákospalotai javító-nevelõ intézetek vezetõi, munkatársai is. Magyari László elmondta, hogy nem lesz egyszerû dolguk, ugyanis számos, alkalmasnak tûnõ pályázóval beszélgettek az elmúlt hetek során.


 

 

– Több száz pályázó meghallgatásán vagyunk túl, és valódi kihívást jelent a nagykanizsai tagintézményünk munkavállalóinak kiválasztása, hiszen volt olyan munkakör is, amelyre száznál is többen szerettek volna felvételt nyerni – hangsúlyozta a debreceni intézményvezetõ. – A felvételi eljárást bonyolító bizottságunk tagjai az adott munkakört végzõ, vagy azt a munkaterületet irányító szakemberekbõl, vezetõkbõl és pszichológusokból állt össze. Voltak olyan meghirdetett állások, amelyek esetében a felvételi eljárás több napot is igénybe vett. Ilyen volt tipikusan a gyermekfelügyelõké és a rendészeté, valamint az ápoló-gyermekfelügyelõké: a pályázóknak öt lépcsõs kiválogatási eljárás során felvételi elbeszélgetésen, különféle tesztek kitöltésén, pszichológusi vizsgálatokon és szituációs, helyzetmegoldó gyakorlatokon is részt kellett venniük. Csak azok kerülhettek a felvételi bizottságok elé, akiket az érvényesen benyújtott pályázataik alapján alkalmasnak gondoltunk arra, hogy esetlegesen a Nagykanizsai Javítóintézetben dolgozhassanak majd.

A toborzónap, 2015. március 20.

Még éppen csak a rügyeiket kezdték bontogatni a fák, mikor március 20-án sor került a Nagykanizsai Javítóintézet leendõ munkavállalóinak hivatalos toborzására. A Debreceni Javítóintézet vezetõsége, Nagy Kálmán és Oláh Péter igazgatóhelyettesek, valamint Antal Gábor utógondozó tartott részletekbe menõ, aprólékos tájékoztatást a Medgyaszay Házban megjelent, közel 500 érdeklõdõnek.

A megjelenteket Oláh Péter igazgatóhelyettes köszöntötte, majd részletesen beszámolt a pályáztatási eljárás lefolyásáról, állomásairól. Kiemelte, hogy a lehetõ legpontosabban jelölték meg, mely munkakörökre, milyen képesítésû munkavállalók jelentkezését várják.

Az igazgatóhelyettes részletekbe menõ tájékoztatása után Nagy Kálmán, a Debreceni Javítóintézet másik igazgatóhelyettese lépett a mikrofonhoz, és az általuk kidolgozott mentorprogramról tájékoztatta az érdeklõdõket. Elmondta, hogy a mentorprogram célja, hogy a Nagykanizsai Javítóintézet leendõ dolgozói a munka megkezdése után az elsõ idõszakban, tehát még ebben az évben, helyben jussanak tanácsadó, irányadó, javaslattevõ, szakemberi segítséghez. Hiszen Nagykanizsán, a munkát vállalók többsége még sosem dolgozott javítóintézetben, így a betanítás és a különbözõ OKJ-s tanfolyamok ellenére is lehetnek olyan helyzetek, amelyekben kell egy szakember azonnali tanácsa, segítsége. Ezért az elsõ néhány hónapban, állandó jelleggel tartózkodnak majd Nagykanizsán az ország többi javítóintézetébõl idevezényelt szakemberek. Az õ feladatuk lesz, hogy segítsenek a nagykanizsai intézet dolgozóinak, illetve tanácsot adjanak, hogy bármely, akár váratlan szituációs helyzetben feltalálhassák magukat.

Nagy Kálmán tájékoztatása után Antal Gábor, a Debreceni Javítóintézet utógondozója a leendõ munkavállalók kiválasztási eljárásáról beszélt. Kifejtette, hogy az ötlépcsõs kiválogatási eljárás során, a Debreceni Javítóintézet speciálisan erre a célra létrehozott szakmai bizottsága választja majd ki a pályázók közül az egyes munkakörökre legalkalmasabbakat.

 

 

 

Pályázók…

De kik is pályáztak, jelentkeztek? Elmentünk egy-két „felvételiztetõ” napra április folyamán, és megpróbáltunk „mikrofonvégre” kapni néhány pályázót, lehetséges munkavállalót.
Nagy-Bozsoky Lajos és Horváth Zalán gyermekfelügyelõnek jelentkezett a „javítóba”. A gyermekfelügyelõk nagyon is komoly és felelõsségteljes munkát fognak végezni: õk felügyelnek körletenként a fiatalokra.

– Lesz nappalos és éjszakás gyermekfelügyelet is – magyarázza Lajos. – A nappalosok déltõl, este nyolcig vigyáznak, majd az éjszakások következnek, reggel 8 óráig. A gyermekfelügyelõk állandóan az adott részleg – egyenként több körlettel is rendelkezõ javítós, vagy az elõzetes letartóztatott egység,– körleteinek tucatnyi fiataljával vannak: felügyelik õket az ebédlõbe, a délutáni kézmûves foglalkozásokra, vagy akár a sportpályára menet. Részt vesznek az életükben, irányítják azt, és tulajdonképpen példát is mutatnak nekik, nevelik õket. Ez tetszett meg nekem is. Van érettségi, illetve személy- és vagyonõr vizsgám is, valamint évekig küzdõsportoltam. Egyáltalán nem félek, és remélem, felvételt nyerek az intézetbe. Biztos munkahelynek ígérkezik, ahol végre lehet majd tervezni a családom jövõjét.

– Én is éjszakásnak jelentkeztem, és engem is a biztos munkalehetõség, valamint a közalkalmazotti státusz motivált – mondja határozottan Horváth Zalán. – Korábban biztonsági õr voltam, de a Nagykanizsai Javítóintézetben akár karriert is tervezhetek. Az pedig, hogy megpróbáljuk megjavítani ezeket a gyerekeket, az elérendõ, nemes cél: rajtam nem fog múlni, ha felvesznek. A felvételi eljárás szerintem nagyon alapos volt, mit ne mondjak, nagyon elfáradtam a nap végére. De erre szükség is van, mert fontos, hogy megfelelõen legyenek kiválasztva az intézet leendõ munkatársai, hiszen ez egy nagyon felelõsségteljes munkahely lesz minden ott dolgozó számára.

Timár Lívia jelenleg a Városi Háziorvosi Ügyeleti Szolgálat munkatársa, és a javítóintézetbeli, ápolói munkakört pályázta meg. Kérdésemre elmondta, évekig dolgozott a Budapesti Fegyház és Börtönben, így egyáltalán nem fél a „javítós” gyerekektõl. A jobb fizetés és munkakörülmények, valamint a tervezhetõbb idõbeosztás miatt szeretne felvételt nyerni az intézménybe, hiszen nemcsak ápolónõ, hanem családanya is.

Szever Richárd a rendészetre adta be pályázatát. A javítóintézetben 18 rendész teljesít majd szolgálatot, akiknek a feladata a belsõ biztonság felügyelete és a külsõ biztosítás elvégzése lesz.
– Érettségi bizonyítvánnyal és személy–vagyonõri vizsgával jelentkeztem. Korábban közmunkásként Zalakomár térségében irányítottam más közmunkások munkáját: az autópályák mentén nyírtuk a füvet, ritkítottuk a bozótost – sorolja Szever Richárd. – Többlépcsõs felvételi eljáráson vagyok túl. Nagyon szeretnék felvételt nyerni, hiszen számomra izgalmasnak ígérkezik a rendészi hivatás. A rendészetnek kell majd ellenõrizni a ki- és beléptetést, felügyelni a látogatásokat, valamint az egész javítóintézet belsõ rendjét is. Egy nagyon komoly technikai felszereltségû rendészeti részleg áll majd a biztonságért felelõs személyzet rendelkezésére. Majdnem száz kamera, térfigyelõ és egyéb biztonságtechnikai rendszerek, személyi riasztók, öt méter magas vasbeton falak, ugyanekkora kerítések és nátó-hálók – ezek a „modern” szögesdrótok – garmadája könnyíti majd a rendészek munkáját, így biztos vagyok benne, hogy innen lehetetlen lesz megszökni – mondja határozott meggyõzõdéssel a fiatalember.

Végül néhány mondatban a magyar javítóintézetekrõl…

A toborzónapon Oláh Péter általánosságban is beszélt a javítóintézetekrõl, a javító-nevelõ intézetekben folyó nevelõ munkáról, a céljaikról:

– Ha a javítóintézetek helyét próbáljuk meghatározni a gyermekvédelmi intézmények rendszerében, akkor elmondhatjuk, hogy a javítóintézet a gyermekvédelmi intézményrendszer része, annak határterületén helyezkedik el. Mûködését, összetett feladatrendszerét meghatározza, hogy feladatellátása során a büntetõeljárás és büntetõ intézkedések szabályainak betartatása mellett legfontosabb célkitûzése a reszocializációs nevelés, s ezt a célt szolgálják a nevelésben alkalmazott pedagógiai és pszichológiai eszközök és módszerek – hangsúlyozta Oláh Péter.

A Nagykanizsai Javítóintézet az ügyészség és bíróság által elõzetes letartóztatásba helyezett vagy a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt fiatalkorúakat fogadja be l2-21 éves korig, valamint utógondozói ellátást biztosít. A fiatalkorúak sikeres társadalmi beilleszkedése csak akkor tûnik reálisnak, ha kezelik, enyhítik, kompenzálják azokat a diszfunkciókat, amelyek a bûnelkövetéshez vezettek. A javítóintézeti nevelés a családi nevelést, mikro- és makro környezeti szocializációs hiányokat teljes mértékben nem pótolja, azok negatív hatásán igyekszik enyhíteni, kompenzálni, pozitív hatásain pedig tovább erõsíteni. Ugyanakkor a reszocializáció érdekében, a fiatal törvényes képviselõjével, családjával, gondozási helyével, szabadulását követõ várható tartózkodási környezetével – a lehetõségekhez mérten – a legnagyobb mértékben együtt kell mûködni és nevezetteket a fiatal fejlesztésébe bevonni.

További fontos cél, hogy a fiatal utógondozásának, illetve utánkövetésének lehetõségét minden elbocsátás esetében megvizsgáljuk, és annak nevelési - reszocializációs lehetõségeit – az adott eset paramétereit figyelembe véve – kiaknázzuk. Az intézetben folyó nevelés célja a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elõsegítése, ennek érdekében beilleszkedési zavarainak enyhítése, pszichés állapota rendezése, iskolázottságának szakmai képzettségének fejlesztése, az alapvetõ erkölcsi normák elfogadtatása, az egészséges életmódra való felkészítése - hívta fel a figyelmet Oláh Péter.

- A reszociálizációs esélyek növelése szempontjából kiemelkedõen fontos a fiatalok személyiségének korrekciója, komplex fejlesztése, pszichés állapotuk javítása, alkalmazkodási zavaraiknak enyhítése többek között pozitív minták és tapasztalatok nyújtásával, a kívánatos szokások kialakításával, családi konzultációkkal, oktatással, képzésekkel, a hagyományok és nemzetiségi kulturális értékek ápolásával, tehetséggondozással. Az elébb említett célokat az intézetbe kerülõ fiatalok életkorához, mentális és pszichés, valamint egészségi állapotához igazított pedagógiai módszerek alkalmazásával – a gyermeki és személyiségjogok biztosítása, a humanizált igazságszolgáltatás, a bûnismétlés megelõzése érdekében kifejtett tevékenység, a droghasználat, mint gyakori elkövetési- és egyéb okok kezelése mentén – kívánjuk megvalósítani. Hatékony együttmûködésre kell törekedni a gyermekvédelmi rendszerrel, a célok elérése érdekében igénybe kell venni a gyám, a pártfogó, a szociális – karitatív - öntevékeny szervezetek segítségét. Az õrzésbiztonság érdekében pedig – szükség esetén – ki kell alakítani a büntetés-végrehajtási intézményekkel való együttmûködés lehetõségeit.

 

 

 

Végezetül Oláh Péter elmondta, hogy az 1/2015. (I. 14.) EMMI rendeletben megfogalmazott feladatok jelentõs részben azonosak, kisebb részben pedig eltérnek az elõzetes letartóztatás, illetve a javítóintézeti nevelés esetében. A nevelés célját, módszereit tekintve ugyanakkor ez az eltérés alapvetõen csak a nevelés–fejlesztés tervezhetõsége, tervezése, idõtartama és a folyamatszervezés tekintetében mutatkozik meg.

Dr. Papp Attila



2015-05-08 19:24:00


További hírek:


KRÓNIKA ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül