Ma 2022. 12 8.
Mária, Emőke napja van.
Látogatók száma : 53876027    








Honlapkeszites

Hazatérõ Krátky-portré
A Krátky család – Dr. Károlyi Attila ügyvéd közbenjárására – Nagykanizsának ajándékozta a város 1930-1944-ig polgármesteri tisztét betöltõ Dr. Krátky Istvánról készült festményt.

A portrét Dr. Krátky Tibor, az egykori polgármester fiának a temetése után adta át Marton István polgármesternek Dr. Lugossy Ágota és Lugossy Margit. Dr. Krátky Tiborral, a Nagykanizsa város elöljáróiról írt könyve kapcsán Dr. Károlyi Attila önkormányzati képviselõ személyes kapcsolatokat ápolt, aki arra kérte, ajándékozza városunknak az édesapját ábrázoló festményt. Krátky Tibor halála után a család értesítette õt, hogy a képet megkapja a város. Ezt követõen arra kérte Marton István polgármestert, hogy az alkotást a város vegye tulajdonába, és a mindenkori polgármester dolgozószobájában helyezzék el. Véleménye szerint Dr. Krátky István Nagykanizsa legjelentõsebb polgármestere volt. A képet valószínû a város festette meg, és a régi, leégett Városháza dísztermének falán helyezték el. Ott lehetett 1945-ig.

A polgármester a legelsõ polgár a kötelességteljesítésben

Hogy ki is volt valójában Dr. Krátky István kormányfõtanácsos, és hogyan fogalmazta meg önmagának polgármesteri feladatait? Személyiségét, Dr. Károlyi Attila könyvében olvasottak alapján hozzuk közelebb olvasóinkhoz:
Dr. Krátky István családja Rohoncról származott Nagykanizsára, nagyatyja kereskedõ volt Kiskanizsán, nagyanyja kiskanizsai polgárcsaládból származott. A család következõ generációja már Nagykanizsán élt. Krátky József, a fõjegyzõ atyja nagykanizsai telekkönyvvezetõ volt, itt nevelte négy gyermekét. Dr. Krátky István kitûnõ tanuló volt, és 11 éves korától – gyengébb diákok korrepetálásával – maga kereste meg a taníttatásához szükséges pénzt. Nagykanizsán a piaristáknál járt gimnáziumban, és tette le az érettségi vizsgát. Ezután a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán végzett tanulmányokat, és 1910-ben avatták a jogtudományok doktorává. Ezt követõen néhány évig ügyvédjelöltként dolgozott, és közben letöltötte a kötelezõ katonai szolgálatát. 1915-ben, 26 éves korában, ellenjelölt nélkül, egyhangúlag választották meg fõjegyzõnek. A köz érdekében állandó aktivitása, józan, demokratikus elvei, kiváló szónoki képességei, az egész város megbecsülését eredményezték addigi másfél évtizedes fõjegyzõi pályafutásán. 1930. február 10-én 70:15 arányú szavazattal választották meg polgármesternek, a régi polgármester, Dr. Sabján Gyulával szemben.
Megválasztásakor elmondta: teljes mértékben átérzem a feladatok és felelõsség súlyát, amelyek Nagykanizsa város polgármesterére várnak. Sivár és vigasztalan gazdasági viszonyok között súlyos örökséget veszek át. Egy, valamikor virágzó kereskedelemmel és iparral rendelkezõ, lüktetõ gazdasági élettõl erõs, ma pedig gazdasági hátterétõl, érett lehetõségeitõl megfosztott, napról-napra szegényedõ város polgármesterére fokozott mértékben nehezednek azok a kötelességek, amelyek a jó városvezetésnek, a jó közigazgatásnak, jó gazdálkodásnak és a polgármester társadalmi teendõjének nélkülözhetetlen elõfeltételei.
Én úgy fogom fel hivatásomat, hogy a polgármester nemcsak a városi közigazgatás vezetõje, nemcsak a városi tisztviselõi kar feje, s a város elsõ tisztviselõje, hanem a szó nemes értelmében a polgárok mestere. A legelsõ polgár a kötelességteljesítésben, aki e város és a polgárság sorsának az elõmozdítására, javítására, fejlesztésére alkalmas minden megmozdulásból elsõsorban kell, hogy kivegye a maga részét, legyen az kulturális, társadalmi, szociális, vagy bármely más vonatkozású közérdekû megmozdulás. Úgy fogom fel hivatásomat, hogy a polgármester emellett a városi gazdálkodás vezetõje, a város háztartásának hû, gondos és lelkiismeretes sáfárja, a város fejlõdésének céltudatos irányítója kell, hogy legyen. Errõl a hármas kötelességrõl a polgármesternek soha megfeledkeznie nem szabad, mert ha errõl az útról letér, nemcsak polgártársai bizalmát veszíti el, hanem könnyen kárt is okozhat a városának. Mint tisztviselõ – a városi fõjegyzõi álláson, amelybe a polgárság egyhangú bizalma folytán jutottam – immár tizenhetedik éve szolgálom a várost. Eddigi közszolgálati munkásságomban soha egy pillanatra sem feledkeztem meg arról az elõttem mindig szent kötelességrõl, amely szerint a közigazgatási tisztviselõ a közösség kiszolgálására van hivatva. Ennek az elvnek ezután még fokozottabb mértékben fogok érvényt szerezni a vezetésem alá jutó egész városi tisztviselõi karban. Azt szeretném, ha minden ügyfél azzal az érzéssel jönne a városházára, hogy ügyét jóindulattal, a törvény adta lehetõségek között részére kedvezõen, szívesen és gyorsan intézzük el, és azzal az érzéssel távozzék, hogy a tisztviselõ, aki ügyét intézte, nem a bürokrata ridegségével és közönyével, hanem az érzõ ember megértésével, jó szívvel állott rendelkezése. Arra törekszem, hogy a tisztviselõi karnak jó példát adjak arra, hogy a törvény holt betûjébe az élet melegségét, lüktetõ elevenségét kell belevinnie. A közigazgatás csak úgy felelhet meg a mai haladó kor, és a fejlõdõ élet követelményeinek, ha gyors, ha szociális tartalommal van telítve, ha olcsó és gazdaságos. Nem nézem azt, hogy ki volt a választási harcban ellenem és ki volt velem, felekezeti, osztály és rangkülönbség nélkül e város minden polgárát e város fiának tekintem, a dolgozó kisember küzdelmei, bajai, panaszai iránt a legnagyobb megértést és jóindulatot kívánom tanúsítani, egész mûködésemben mindig csak a közérdeket és ezen belül minden jogos magánérdeknek hatáskörömbe tartozó elõmozdítását óhajtom szolgálni. Úgy tekintem ezt a várost, mint egy nagycsaládot, amelynek feje vagyok.
„Szándékosan hagytam utoljára a városi gazdálkodást és ezzel kapcsolatban a város fejlesztésének kérdéseit. Én ebben a munkában pártokon kívül kívánok állni, s csak egy politikai elvem van: mindent a városért. A városi háztartás és gazdálkodás terén a legfontosabb elv az, hogy eszméljünk rá a szegénységünkre, és ne akarjunk gazdagabbaknak látszani, mint amilyenek vagyunk. Ezért én a város háztartását a jó családapa gondosságával, a viszonyok indokolta szigorú takarékossággal kívánom vezetni, s azon leszek, hogy a város vezetésében most beállott változás a személyi kiadások terén ne jelentsen több terhet a város közönségére. Ha felteszem a kérdést, hogy mit vár a közönség tõlem és ettõl a képviselõ testülettõl, azt kell felelnem: a legszigorúbb takarékosságot, s amellett becsületes, lelkiismeretes munkát. A város kezelésében és felhasználásában körültekintõ gonddal és lelkiismeretes ellenõrzéssel kell eljárnunk, és elejét kell vennünk annak a felfogásnak, amely a közvagyont Csáky szalmájának tekinti.”
„A város polgármesterének állandóan nyitott, éber szemmel kell járnia, mozgékonynak, szinte szemfülesnek kell lennie, hogy városa javára szolgáló egyetlen kínálkozó alkalmat, lehetõséget el ne szalasszon.„
Dr. Krátky István polgármestert sikeres munkásságáért a kormány is elismerésben részesítette. A város köz-, társadalmi és szociális életében jelentékeny szerepet töltött be. A sportfejlesztés terén hervadhatatlan érdemei vannak. A városszépészet, virágos Nagykanizsa, Anya- és csecsemõvédõ óriási kiépítése és fejlõdése, a bábaképzõ felállítása, a Kórház kápolna, a Piarista kápolna, a Vécsey utcai iskola, a Református templom, a modern vajgyár, az új Strandfürdõ és sportuszoda, a 20-as honvédemlékmû, a 48-as emlékmû, az Országzászló, a Nagymagyarország irredenta emlékmû, a Notre Dame leánylíceum, a felsõkereskedelmi iskola átvétele, az új törvényszéki palota, a kiskanizsai és a Petõfi utcai új iskola stb., mind Dr. Krátky István nevéhez fûzõdik. Neve kitörölhetetlenül bevésõdött a kanizsai polgárság szívébe.
Polgármesteri mûködése során talán a legjelentõsebb beruházás a város számára a MAORT Zala megyei központjának Nagykanizsára telepítése volt. Felismerte ugyanis, hogy milyen fontos szerepet játszik majd a jövõben a város életében.
Havonta utazott fel Budapestre, hogy a különbözõ minisztériumokban, de fõleg a Belügyminisztériumban eljárjon a város ügyes-bajos dolgaiban, ezt Zalaegerszegen, a megyeszékhelyen nem is nézték jó szemmel, de õ a város boldogulása érdekében mindig kereste a közvetlen kapcsolatot a legfelsõbb állami szervekkel. Sajnos az a vágya, hogy Nagykanizsa városa elnyerje a törvényhatósági státust, nem vált valóra hivatali ideje alatt, bár ennek érdekében kitartóan fáradozott.
Dr. Krátky István hivatalát 1944. április 4-ig gyakorolta, amikor is – a német megszállás bekövetkezte után – a város képviselõ testülete felfüggesztette állásából, majd május folyamán nyugdíjazták. Ennek okai politikai álláspontjából adódtak, mert mindig náci és nyilasellenes beállítottságú volt. Ez kiderül egyébként a Dr. Antall József által kiállított nyilatkozatából is, s eléggé köztudott volt róla. Nyugdíjazása után magánügyvédként kezdett el dolgozni. Miután 1951-ben elvették lakását, Balatonberénybõl járt Nagykanizsára. 1952-ben a kitelepítések során családjával együtt a Hortobágyra hurcolták, tizenöt hónap internálás után Budapestre ment, ahol 1954-tõl haláláig raktárkezelõként dolgozott a Nyugati pályaudvaron.
Dr. Krátky Istvánt négy kisunokájával, akik közül a legfiatalabb két és fél éves volt, leányával, vejével és feleségével hurcolták el a Hortobágyra. 1956 dermesztõ telében a halál Budapest és Ócsa között a vonaton érte. Az internálásból visszatérve Budapesten mintegy két és fél évig munkásszálláson lakott, és onnan járt be dolgozni a Nyugati pályaudvarra, míg felesége, unokái és leánya családja Ócsa községben lakott.
Ez az oka annak, hogy 1956. február 10-én Ócsa községben temették el, mert a szállítást nem tudták megoldani.
1957 áprilisában exhumálták, és hazaszállították Nagykanizsára. Április 26. napján temették újra Nagykanizsán, a családi kriptába. Halála elõtt meghagyta családjának, hogy szeretett városa, Nagykanizsa földjében kíván végsõ nyúghelyet találni.
Nagykanizsa Megyei Jogú Város Közgyûlése 2005-ben úgy döntött, hogy Dr. Krátky Istvánnak, aki a város fejlesztésében kiemelkedõen munkálkodott és munkássága során maradandót alkotott, tevékenységével a város gazdaságának, kultúrájának fejlõdését, az itt élõk életkörülményeinek javítását szolgálta, tevékenységével Nagykanizsa Város nevét öregbítette, ezért részére Nagykanizsa Megyei Jogú Város Díszpolgára Címet adományozza. A posthumus kitüntetést 2005. április 29-én, a Város Napján Dr. Krátky István nevében fia, Dr. Krátky Tibor vette át.

B.E.


2009-02-17 12:55:38


További hírek:


MAGAZIN ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül