Ma 2021. 10 17.
Hedvig, Ignác, Rudolf napja van.
Látogatók száma : 51048047    








Honlapkeszites

Varga Dániel jazz együttese a Magyar Plakát Házban

Szombaton nagy sikerrel debütált Varga Dániel Jazz Quintet-je a Magyar Plakát Házban. Az ifjú tehetséget a kanizsai közönség a Kanizsa Big Bandbõl ismerheti, miközben évek óta különbözõ zenekarokban is játszott. E koncert apropóján kézenfekvõ Varga Dániel eddigi zenei pályájának, elképzeléseinek bemutatása. A Graz-i Mûvészeti Egyetem hallgatóiból szervezõdött nemzetközi zenekar vezetõjével még a koncert elõtt készült az interjú.


- Mikor és hol kezdted a tanulmányaidat, kik voltak a mestereid, Graz elõtt hol tanultál, Grazban ki a tanárod?

- Furulyán kezdtem még 1999-ben Gelsén, az általános suliban, aztán 2000-ben beköltöztünk Nagykanizsára és a Farkas Ferenc városi zeneiskolába jártam tovább. Szaxofonozni 2001-ben kezdtem Ámon István tanár úr kezei alatt. Õ tanított meg az alapokra, hogyan fújd, hogyan tartsd és egy csomó alap zenei dologra. Aztán 2004 õszén elkezdtem magán órákat is venni Tiborcz Ivántól és elkezdõdtek a jazz tanulmányaim egy jazz-kocsmában. Iván elküldött 2005 nyarán a Lamantin Jazz táborba és ott találkoztam Elek István tanár úrral és Tóth Viktorral. Attól az évtõl kezdve minden nyáron ott voltam a táborban egészen 2011-ig. Aztán 2007-ben átkerültem Vámos Béla tanár úrhoz egy évre, Kanizsán a zeneiskolába, és még a Kanizsa Big Bandbe is bekerülhettem. 2009-tõl Budapesten kaptam magán órákat Elek István tanár úrtól, majd az õ ajánlására elkezdtem járni Kollmann Gábor tanár úrhoz is, aki egészen mostanáig foglalkozott velem. Jelenleg pedig Heinrich von Kalnein tanítványa vagyok a Grazi egyetemen.

- Milyen hatásra kezdtél el érdeklõdni a jazz iránt?

- Nem igazán érdeklõdtem a jazz iránt, és nem is voltam tisztában a dolgokkal 12 éves koromig. Ekkor már 3 vagy 4 éve szaxofonoztam, illetve szaxofonozgattam. Ami azt jelenti, hogy néha gyakoroltam, de nem igazán voltam az a szorgalmas zenei géniusz, hanem inkább lógtam az órákról, amíg szüleim meg nem tudták. Aztán bocsánatot kértem a tanáraimtól, és újra látogattam az órákat. Viszont már a kezdetektõl - a kötelezõk hanyagolása miatt - sokat improvizálgattam, próbálkoztam otthon és élveztem, hogy zenélek. Ez azonban még nagyon kezdetleges volt. Édesapámnak támadt az az ötlete, hogy járjak el Tiborcz Ivánhoz és tanuljak tõle jazz-t. Ez adott egy kis löketet. Borbély Miki fiatal szaxofonos volt az elsõ, aki igazán inspirált. Õt 2006-ban hallottam elõször a Lamantinban játszani és utána én is úgy akartam fújni, ahogy õ. Abban az évben került hozzám két modern jazz elõadó lemeze, amit rongyosra hallgattam. Az egyik Kenny Garrett – Black Hope, míg a másik Joshua Redman - Timeless Talesum címû albuma. Ez a két szaxofonos a mai napig nagy hatással van rám, mint ahogy egy másik zenész is, akitõl nagyon sokat tanultam. Õ Gayer Mátyás volt. A modális zenei világba úgymond õ avatott be, és a mai napig is sokat tanulok tõle.

- Milyen zenekarokban és zenészekkel játszottál eddig együtt?

- Nagyon sok popot játszottam és sok pop zenésszel játszottam együtt. Az elsõ nagyobb jazz koncertem 2008-ban volt Budapesten a régi Gödörben. Itt egy Kind of Beat nevû zenekarral léptem fel, velem egyidõs srácokkal. A zenekarban játszott Bartha Matyi és Juhász Marci, akiket a mai napig próbálok utolérni. Aztán volt egy duó koncertünk a Gayer Matyival, Nagykanizsán 2010-ben. Ezt következõ években már csak pop zenekarokban volt nagyobb közremûködésem. Ilyen volt 2012-ben például az Elgos zenekar.

- Ez az elsõ neveddel jegyzett formáció, amellyel koncertet adsz. Kikkel lépsz fel, és hogyan jött létre ez a csapat?

- A srácok az osztálytársaim a Grazi mûvészeti egyetemen. Ott ismertem meg õket. Volt pár ötletem és számom, amit ki akartam próbálni. Elõször csak a Piotr Lipowicz-t (gitár, Lengyelország) és Mattheus Jardim-t (dob, Brazilía) kértem meg, hogy próbáljuk ki õket. Belementek, élveztük együtt a játékot, volt „kémia”, és így kezdõdött. Utána már csak meg kellett csinálni a zenekart. Megkértem Ivar Krizic-t (bõgõ, Horvátország), hogy jöjjön és játsszon velünk, és természetesen Gayer Matyit.

- A koncerten milyen számokat hallhatunk?

- A számok többsége a saját szerzeményem, amelyek az elmúlt félévben születtek, de van például egy régi szerzemény is, amit még Matyival írtunk közösen. Ismerõs lehet ezen kívül egy másik szám is, amit 4 évvel ezelõtti duó koncertünkön mutattunk be, valamint lesz még két standard és egy feldolgozás.

- Példaképeid?

- Dávid király. Szeretnék úgy játszani az emberiségnek, mint ahogy Dávid hárfázott Saulnak. Szeretném, ha az a zene, amit játszok, az emberek számára megnyugvást vagy legalábbis egyfajta kilépést jelenthetne a hétköznapokból. John Coltrane világával tudnék talán leginkább azonosulni. Nagyon tetszenek a spirituális elképzelései a zenérõl és a hozzáállása is a zenéhez. De ma is élõ személyt, most nem nagyon tudok mondani.

- Milyen stílusú zenét kedvelsz?

- Mûfajokat nem tudnék behatárolni, inkább zenészek és zenekarok vannak, akiket kedvelek, és most szívesen hallgatok. Foals, Mutemath, Tame Impala, Nir Felder, Matthew Stevens, Christian Scott, Joshua Redman, Seamus Blake, Will Vinson, Kendrick Scott, Eric Harland, de nem sorolnám fel mindegyiket. Talán, ami közös bennük, az a pszihedelikus zene. Pszihedelikus sub pop, vagy pszihedelikus jazz.

- Ebben az évben milyen terveid vannak?

- Van idén egy-két verseny, amin szeretnék indulni és találkozni még több emberrel. Sokat utazni, turnézni a jelenlegi zenekarommal, még több zenésszel együtt játszani. Szeretnék valaki nagy zenésszel is együtt játszani, a zenekarába bekerülni és ott még többet tanulni. Nagyjából ezek a tervek és az álmok. Ja, és, hogy sok pénzem legyen!

H.Gy.

Fotó: Szakács-Kovács Lóránt
 



2014-01-13 09:35:00


További hírek:


KULTÚRA ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül