Ma 2019. 8 20.
István, Bernát napja van.
Látogatók száma : 42558300    




















































Honlapkeszites

Száz éves a Bogenrieder-palota – Temesvár és Nagykanizsa építészeti kapcsolata

Nagykanizsa egyik legszembetûnõbb épülete a Fõ u. 13. szám alatti Bogenrieder palota. E házat minden kanizsai jól ismeri, és egyes építészeti szakkönyvekben is említést nyer.

Az építtetõ személye is érdekes: a bécsi születésû Bogenrieder József (1847-1922) pincérinasként kezdte pályafutását, majd tehetségével és szorgalmával elérte, hogy vasúti vendéglõt tudott bérelni elõször Barcson, majd gyarapodva Nagykanizsán. Késõbb már a Batthyányiak tiszttartói házában – most múzeum - mûködõ Korona szállót is õ üzemeltette. Vagyonosodása révén képes volt családja számára a város legnagyobb magán-palotáját megépíteni.


Tarnóczky Attila helytörténész és Kunics Zsuzsanna muzeológus interneten fellelhetõ adatai szerint szerint e ház 1914-ben épült Merbl Andor temesvári mûépítész kivitelezésében. A tervek készítése nyilván 1-2 évvel megelõzte az épület elkészültét. Azt azonban mindeddig nem sikerült senkinek kiderítenie, ki volt e pompás objektum tervezõje. Miután 1945-ben a kanizsai városháza leégésével a város teljes ott õrzött iratanyaga elenyészett, kevés remény van arra, hogy e ház tervrajzai valahol elõkerüljenek. Másrészt viszont e feltûnõen karakteres épületnek sem helyben, sem a környéken – beleértve a környezõ városokat: Kaposvárt, Zalaegerszeget, Szombathelyt, Pécset, stb. – nem ismerünk közvetlen stílusbeli párhuzamait, ami segíthetne a szerzõ személyének kiderítésében.
 

Bár az I. világháború elõtt Kanizsán is mûködtek tehetséges építészek, mégis elõfordult, hogy nagyobb beruházásokhoz másutt kerestek tervezõket, így tudunk olyan bécsi, budapesti, zágrábi, szegedi, szombathelyi építészekrõl is, akik városunk számára maradandót alkottak. Az ismert korabeli helybeli építészek: Sallér Lajos, Morandini Román, vagy a Bacsics és Kosák építész-páros egyikének alkotásai sem rokoníthatók a Bogenrieder-házhoz. E palota a korszak világszerte divatos irányzata, a szecesszió markáns képviselõje. Azonban a szecessziónak számos válfaja ismert, így a virágos szecesszió, a geometrikusabb art deco (e stílusirányzatnak sajnos nincs magyar neve), a magyaros szecesszió (amit leginkább Lechner Ödön képviselt), illetve az erdélyi népi építészetbõl építkezõ Kós Károly féle nemzeti stílus, de megemlíthetõ a szecessziónak a kora-modern stílus felé hajló ága is.
 

Ha a tervezõ kilétét keressük, az egyik kiindulási pont talán a kivitelezõ személye lehet. Az is talány, hogy miért választott egy kanizsai polgár egy messzirõl jött temesvári építészt, Merbl Andort otthona kivitelezõjéül. Sõt rögvest felmerül a kérdés, vajon nem lehetséges-e, hogy Merbl egyúttal a tervek készítõje is? Ehhez jobban meg kellene ismerni Merbl Andor munkásságát, ami azonban a Nagykanizsa és Temesvár közti nagy távolság miatt nem is olyan egyszerû.
 

Közbevetõleg megjegyzendõ, hogy e két városnak különös történelmi párhuzamai léteznek. Mindkét várost eredetileg a vára tette híressé. Temesvárt Károly Róbert királyunk tette meg királyi székhelyévé uralkodása elején, és épített fel ott egy impozáns várkastélyt. Ugyanezidõtájt került Kanizsa a Kanizsai család megalapítójának tekintett Lõrinc mester kezébe. 1315-1323 között gyakorlatilag Temesvár volt Magyarország fõvárosa, csak az ország belsõ állapotának rendezõdése után tért vissza a király a visegrádi várába. Azonban uralkodóink ezután is gyakran tartózkodtak Temesváron, mely a XV. században a Hunyadiak kezére került. A másik párhuzam: mindét város magját képezõ várkastély vízi, helyesebben mocsár-vár volt, védelmét legfõképpen a földrajzi adottságok biztosították. Temesvár 1552-ben, Kanizsa 1600-ban került török kézre. A legfõbb hasonlóság a két város vonatkozásában: mindkét település a török hódoltság alatt vilájet-székhellyé vált, ilyen pedig Budával együtt mindössze három volt Magyarország területén. Kanizsa 1690-ben, míg Temesvár 1716-ban szabadult fel a hódoltság alól és ezután mindkettõ gyors fejlõdésnek indult. Mindkét város fejlõdését befolyásolta a sok nemzetiség: Kanizsát a magyarok, az itt maradt törökök, a németek, horvátok, szerbek és zsidók. Temesvárt eredetileg németek telepítették be, majd szerbek, magyarok és románok tették sokszínûvé. 1910-re Temesvár 72 ezer lakosával az ország hatodik legnépesebb vidéki városává vált, jelentõs iparral rendelkezett, és a lakosságon belül a magyarság részaránya meghatározóvá, 30 % fölé emelkedett. (Ma 310 ezer fõs népességének túlnyomó többsége román.) A város szülötte egyébként Klapka György és Kiss Ernõ honvédtábornok és Kós Károly építész-író is.
 

Merbl Andor temesvári építési vállalkozóról találunk egy-két adatot az interneten is. Több temesvári épületen kívül õ kivitelezte a grandiózus kiskunfélegyházi városházát 1909-ben. Nagykanizsán pedig a Bogenrieder palotán kívül a Teleki úti laktanya kivitelezése is az õ nevéhez fûzõdik. A Temesvár központjában álló Merbl-palota azonban távolról sem hasonlít a nagykanizsai Bogenrieder-palota finom eleganciájára, annál sokkal egyszerûbb, jellegtelenebb. Márpedig ha Merbl Andor másnak kiváló minõségû épületet tervezett volna, akkor vajon saját maga számára miért nem tett ugyanígy? Valószínû tehát, hogy nem Merbl személyében kell látnunk a Bogenrieder-ház tervezõjét. Egyébként e korban is jellemzõen megoszlottak az építész szakmán belül a tervezéssel foglalkozó mûépítészek és az építési vállalkozók. Mindkét tevékenységet azonos súllyal csak kevesen ûzték.
 

2012. nyarán egy temesvári szakmai kiránduláson vehettem részt, ahol Szekernyés János temesvári újságíró mutatta be a várost. Kalauzunk hívta fel a figyelmet Székely László építész alkotásaira, melyek Temesvár városképét nagymértékben meghatározzák. A legérdekesebb azonban az, hogy épületein a Bogenrieder-palota számos karakterjegye is fellelhetõ.
 

Székely László Nagyszalontán született 1877-ben. A Mûegyetem elvégzése után tehetségének köszönhetõen Budapesten a neves építész, Czigler Gyõzõ mûtermében kapott munkát. Midõn 1903-ban Temesvár város vezetése Czigler Gyõzõhöz fordult, hogy javasoljon a város számára alkalmas fõépítészt, õ fiatal munkatársát, Székely Lászlót ajánlotta. Székely László tehát már 26 évesen egy nagy város építését irányította, de emellett rengeteg épületet is tervezett elsõsorban Temesvárra, de más délvidéki városokba is. Tervezett gyárakat, iskolákat, templomokat, bérházakat és villákat egyaránt nagy számban és kiváló minõségben, ráadásul terveinek nagy része meg is épült. Egyes épületeit – például a piarista rendházat és gimnáziumot - pedig éppen Merbl Andor kivitelezte. Jelentõs alkotásait szinte mind 1906-1914. között hozta létre, utána a világháború, majd a Trianont követõ válság évei alatt jóval kevesebb munkát kapott. Székely László építészetére a formagazdagság mellett a praktikusság és a viszonylagos költség-takarékosság is jellemzõ volt. A korszak számos stílus-irányzatában egyaránt otthonosan mozgott és alkotott, emellett bátran alkalmazta az új épületszerkezeteket, így a vasbetont is. Alkotásai között találunk historizáló-eklektikus, szecessziós, romantikus fürdõhelyi stílusú és kora-modern felfogású épületeket egyaránt. A szecesszión belül azonban nem követte a lechneri magyaros, illetve Kós Károly féle nemzeti építészeti irányzatokat, sokkal inkább a geometrikusabb szerkesztésû art deco vonulathoz csatlakozott. Elismertségét jelzi, hogy református magyar létére megbízást kapott szerb püspöki palota, román ortodox templom, piarista gimnázium és templom, zsidó líceum tervezésére is. Fõépítészi állását 1922-ig töltötte be, ettõl kezdve magántervezõként tevékenykedett 1934-ben bekövetkezett haláláig. Életmûvérõl Szekernyés János írt méltató könyvet, mely Kolozsváron jelent meg 2002-ben, melyben mintegy 60 épülete szerepel. Székely László azon kevés építészek egyike, akinek emlékére szobrot emeltek: Temesváron a Doina parkban 2005-ben avatták fel a mellszobrát, ami egy román többségû városban ugyancsak nagy elismerés.

 

Lássuk, melyek azok az építészeti motívumok, amelyek alapján Székely László szerzõsége valószínûsíthetõ. A Bogenrieder-palota tömegével, magasságával kiugrik a Fõ utca épületsorából, mintha tervezõje nem ismerte volna a helyi viszonyokat. (Megeshet, hogy Székely László sosem járt Nagykanizsán, valószínûbb, hogy Bogenrieder jutott el Temesvárra, és ott megtetszett neki Székely valamelyik épülete, ezért rendelhette meg õnála a háza terveit.) Merbl Andort pedig talán Székely László protezsálta be, mint garantált és megbízható kivitelezõt.
 

A palotának lényegében a fõhomlokzata érdemes tanulmányozásra. Feltûnõ az épület asszimetriája, ami Székely több épületére ugyancsak jellemzõ. A homlokzat az art deco stílusirányzathoz sorolható, annak könnyedebb, játékosabb képviselõje, ami egyébként Székely kedvenc stílusának tekinthetõ. Ez azonban még önmagában nem lenne bizonyíték a szerzõségre, hisz ilyet még nagyon sok építész mûvelt.
 

A palota homlokzatán az alábbi karakterképzõ motívumok említhetõk: a homlokzat függõleges tagolása és traktusokra osztása, felmagasított szecessziós oromzat, egy alacsonyabb sokszögzáródású oromzat, hármas ablak-kiosztás, hullámos fedésû zárterkély, félköríves mellvédû erkélyek, épületszobrászati díszek.

 

A hármas ablakosztás és a zárterkély sem kizárólagosan Székely mûveire jellemzõ, de õnála is elõfordulnak. Azonban az oromzatok sokkal inkább egyediek: a felmagasított oromfal megjelenik a Székely által tervezett fólyai kúrián, a temesvári Brück palotán és piarista gimnáziumon, mely utóbbi kontúrja szinte megegyezik a Bogenrieder-ház oromzatával.

 

Székely fantázia-gazdagságára jellemzõ, hogy soha nem ismételte önmagát, mindig egy kicsit változtatott, tovább lépett, így az említett oromzatok nem direkt analógiák. Még érdekesebbek a sokszög-záródású oromzatok: ez Székely temesvári házain több ízben is elõfordul: Gyárvárosi iskola, Magyar Általános Hitelbank, Neuhausz-palota, Dauerbach-palota, Hiltl-palota, Rieger-villa, Darvas-ház.

 

Azonban egyedül a Bogenrieder-palotán találkozunk egyszerre mindét oromzat-típussal, ami ezt az épületet különösen izgalmassá, organikussá teszi, hogy akár a férfi és nõi princípium megjelenítését és beleláthatjuk.
 

Különösek a homlokzaton négy helyen is megfigyelhetõ szilvamag-alakú motívumok: a bejárati kapun, a sokszögû oromzat ablakszemein, a második emeleti ablakok felsõ mezõjében valamint a kapu feletti zárterkély felsõ részének vakolatdíszében. E motívumot a temesvári Miklósi villa vakolatdíszeiben láthatjuk még viszont – egészen más módon.
 

Székely épületein igen gyakoriak a szobrászati díszek: ezek egy részét valószínûleg õ rajzolta meg, a jelentõsebb szobrokat azonban nyilván szobrászok készítették. Sajnos a Bogenrieder palota épületszobrászainak nevét sem ismerjük, de hasonló figurákkal más kanizsai épületeken nem találkozunk, így a plasztikai díszek is származhatnak akár Temesvárról is. A Bogenrieder-palota félköríves erkélyére (Králik-ház, Margit-villa), függõleges csíkozására (Gyárvárosi iskola, Dauerbach-palota) és a magasabb oromzaton lévõ szörny-fejre (Gyárvárosi iskola, Emmer-palota, Dauerbach-palota, vízerõmû) ugyancsak találunk analógiákat Székely épületein. 

 

Egyedül a kiugró párkányokat „tartó” atlasz-figurákra nem leltem a házain példákat, - ez azonban azt is jelezheti, hogy Székely a Bogenrieder-házat is igyekezett egyedivé tenni. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ekkoriban is sokan terveztek hasonló modorban, így az analógiák dacára teljes bizonyossággal nem rendelkezünk a szerzõ kilétérõl.
 

 

A Bogenrieder palota – ha valóban Székely László tervezte – úgy életmûvének egyik kiemelkedõen jól sikerült alkotása, emellett különleges kapcsot képez két délmagyarországi vidéki város századfordulós építészetében.

 

Deák-Varga Dénes



2013-08-13 09:19:00


További hírek:


KULTÚRA ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül