Ma 2017. október 20. péntek,    
Vendel napja van.    
Látogatók száma : 34219367    






















































Honlapkeszites

Nápolyi magyar hadjáratok: ismét magyar lovagok Nápoly térségében

Nagy Lajos királyunk éppen csak felgyógyult a pestisből 1349 kora őszén, de már neki is látott annak megtervezéséhez, hogy újra ellenőrzése alá vonja a Nápolyi Királyság térségét, és a hadjárattól még a fekete halál ragályától elhunyt fiatal párja iránti gyász sem tudta eltéríteni. Nyolc éves fegyverszünetet kötött az Adria királynőjével, Velence városállamával, majd a dalmát tengerpartra vonult hatalmas seregével. Az uralkodó és a nagyurak kísérete 1350. április 18-án indult útnak Zenggből, és május első napján szálltak partra Manfredoniában, Itália keleti partvidékén, a Nápolytól mintegy 200 kilométerre lévő olasz kikötőben.


A magyar királyi sereg 15 ezer magyar és 8000 német nehézlovast számlált, a gyalogságot pedig 4000 lombard gyalogos adta, a külföldiek többsége zsoldos katona volt. Nagy Lajos az érkezése után megjutalmazta a mellette kitartó,Foggiaban állomásozó zsoldosokat, akik már egy esztendeje várták a magyarok visszatértét, majd Bariba ment tisztelegni Szent Miklós ereklyéi előtt. Eztán Nagy Lajos nekiindult seregével, hogy elfoglalja a Nápolyi Királyságot. Szisztematikusan haladt, erődről-erődre foglalta vissza a dél-itáliai térséget. Az első Trani tengerparti erőssége volt, amelybe a magyar királyt eláruló Pipino zsoldoskapitány zárkózott. Mikor a védők látták reménytelen helyzetüket, rávették a kapitányukat, hogy adják fel a várat. Pipino egy ingben, a nyakában kötéllel, mezítláb járult Nagy Lajos elé, aki végül megkegyelmezett a zsoldosoknak. A következő erőd Canosa vára volt, amely viszont nem adta meg magát, így ostromra került sor. A bátor magyar király katonáival együtt mászott a falakra, mikor egy méretes kővel fejen dobták. A sisakja megvédte ugyan Lajost, mégis ájultan zuhant le a várárokba, de szerencsére csontja nem tört, nagyobb baja nem esett.Canosa erődjének elfoglalása után jó néhány olasz város gondolta úgy, nem áll ellen: Atella, Ascoli, Minervo, Forenza, Corneto, Candela, Melfi, Rapolla, Aenosa, és Spinazzola városainak a vezetői Canosa városában járultak hódolni a magyar király elé.

 

 

1350 júniusában Nagy Lajos seregével Ascoli térségében állomásozott, mikor hírét vette, hogy Aversa parancsnoka,Jacopo Pignattaro az erőd tartós védelmére rendezkedett be, mert a város környékén élő lakosságnak egy hetet adott arra, hogy az összes felhalmozott élelmiszerével együtt költözzön be a városba. Lajos a Melfi – Consa – Ebolin útvonalon keresztül érkezett öccse öt esztendővel korábbi meggyilkolásának a helyszínére. Aversa valóban keményen ellenállt, az olaszok derekasan védték az erődöt. Az elhúzódó ostrom miatt, 1350. július 26-án Nagy Lajos az ostromlók élére állt, és maga vezette a rohamot. Már majdnem felért a fal tetejére, mikor egy nyílvessző a bal combjába fúródott. A magasból a vizesárokba zuhant királyt a zsoldosai a sátorba vitték, ahol, a krónikák szerint az erdélyi vajda, Lackfi és egy felcser 12 rántással tépték ki a nyilat a lábából, majd a sebet tüzes karddal kiégették. A király mindvégig eszméleténél volt, és maga is úgy gondolta, hogy kétségesek a túlélési esélyei. Ezért ott, a helyszínen rendelkezett arról,hogy ha meghal, Esztergomban temessék el, IV. Béla király mellé. De Nagy Lajos túlélte a sebesülést, és Lackfi István vajda a bekötözött királyt azonnal lóra ültette, majd körbelovagolták a várat, hogy az olaszok láthassák: a király él. Az ostromló magyarok pedig éljeneztek és kiáltoztak: „Íme, Magyarország, Jeruzsálem, és Szicília királya!” Aversa védői, látva reménytelen helyzetüket, pár nap elteltével önként tették le a fegyvert.Azonban, a fiatal kora ellenére bölcs Lajos Aversa bevétele után elgondolkodott: nincs tengeri ereje, így Nápolyt csak a szárazföldön tudja elzárni az utánpótlástól, ezért a város kiéheztetése kétséges, szintúgy a bevétele, hiszen a tenger felől folyamatosan kaphat katonai utánpótlást is a Nápolyi Királyság utolsó erőssége. Viszont ő 1500 kilométerre volt a Magyar Királyság utánpótlásától, és a zsoldosokat folyamatosan fizetnie kellett, azaz rengeteg pénzt emésztett fel a háborúskodás, ráadásul a pápa, VI. Kelemen is megtiltotta Nápoly bevételét. Ezért kelletlenül, de belátta, hogy,ha el is foglalja Nápolyt, azt nem tudja majd megtartani. Így a magyar király a szárazföldi hazatérés mellett döntött.Főként magyar katonákkal rakta meg az elfoglalt erődöket, és Róma érintésével visszatért a Kárpát-medencébe. Veronában még elbocsátotta 4000 német zsoldosát, majd Nagy Lajos 1350. október 25-én érkezett meg a Magyar Királyságba. A pápai ítélőszék a kivonulásának hírére felmentette Johannát a házasságtörés és a férjgyilkosság vádja alól, amely miatt pápai vizsgálat alá vonták még Nagy Lajos első nápolyi hadjáratát követően, aki ezt tette feltételévé 1348-as kivonulásának.

A nápolyiakkal kötött fegyverszünet 1351. április első napján járt le, amely után Tarantói Lajos hadműveletekbe kezdett a magyar király hódításainak visszafoglalására, de nem járt sikerrel, ugyanis Lackfi Endre székely ispán, Nagy Lajos nápolyi hódításainak helytartója olyan sikeres ellentámadást intézett ellene, hogy egészen Nápolyig szorította vissza, sőt, a várost körülkerítve ostromhoz készülődött. A pápa közbelépésére végül a felek Nápolyban, 1352. március 23-án békét kötöttek. Nagy Lajos végleg kivonult a Nápolyi Királyság területéről, és annak uralkodóiként ismerte el Tarantói Lajost és Johannát, valamint hazaengedte az 1348-ban elfogott durazzói és tarantói hercegeket is. Viszont Nápoly cserébe 300 000 aranyat kellett, hogy fizessen a magyar királynak kárpótlásként, és Johannának pápai vizsgálóbizottság elé kellett állni, amely végül is tisztázta a férje meggyilkolásában való bűnrészesség vádja alól. Azonban Nagy Lajos nem bocsátotta meg Johannának az öccse halálát. Mikor 1378 szeptemberében bekövetkezett a nyugati egyházszakadás, Johanna az avignoni pápa, VII. Kelemen mellé állt. Ezért a római pápa, VI. Orbán 1380-ban megfosztotta a nápolyi tróntól, és felajánlotta azt Nagy Lajosnak. A magyar király ismét bölcs volt, és az udvarában nevelkedő Anjou herceget, Károlyt jelölte ki a trón elfoglalására, akit egy lovagsereg élén küldött Itáliába. A herceg 1381-ben elfoglalta Nápolyt, és III. Károly néven annak királyává koronázták. Johanna tovább próbált küzdeni az elvesztett hatalomért, ezért 1382. május 22-én, Muro várában négy magyar zsoldoskatona megfojtotta, III. Károly parancsára. Úgy halt meg, ahogy egykori férje, András herceg… A magyar történelem egyik legkiválóbb uralkodója, Nagy Lajos királyunk, mintha csak erre várt volna, még ugyanabban az évben, szeptember 10-én megtért az Úrhoz.

Dr. Papp Attila



2017-08-13 05:55:00


További hírek:
A balatoni személyhajózás és a komp forgalma is nőtt
Indul a Filmklub
Egy gyújtogatót és egy verekedő bandát is bíróság elé állítanak holnap
Szabadidősport: a hangulatra sem lehetett panasz
Workania: a legrosszabbul fizetett ágazatokban nőttek a legjobban a bérek


KRÓNIKA ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble