Ma 2017. október 21. szombat,    
Orsolya napja van.    
Látogatók száma : 34239107    






















































Honlapkeszites

Nápolyi magyar hadjáratok: Capua, 1347 – 1348

1345-ben Nagy Lajos királyunk öccse, András herceg volt a nápolyi trón várományosa. Nápolyi Johanna, a királyság örököse és az őt támogató olasz főúri kör azonban nem akart magyar uralkodót Nápoly napfényes földjén tudni. Csak annyi bizonyos, hogy András herceg rejtélyes körülmények között lett gyilkosság áldozata: megfojtották.A tett mögött sokan, így a magyar király is a nápolyi uralkodói klikket és Johannát vélte meghúzódni.Nagy Lajos nem hagyhatta válasz nélkül öccse meggyilkolását, és komoly katonai felkészülés után, 670 évvel ezelőtt, 1347-ben elindult seregével Itália földjére.


Annyit érdemes megemlíteni András herceg meggyilkolásáról, hogy az egyszerű nép szerette a herceget, csak a nápolyi főurak – Johannával a hátuk mögött – ellenezték egy magyar herceg nápolyi trónra ültetését. Többen is suttogtak a ledér és hataloméhes Johannáról, aki más férfiakkal is összeszűrte a levet. András megkoronázására 1345 őszén került volna sor, de már nem érhette meg. Annyi bizonyos, hogy szeptember 18-án Johanna egy egész napos vadászaton vett részt férjével, melynek fáradalmait a pár az aversai San Pietro a Maiella kolostorban akarta kipihenni. A merényletre már azután került sor, hogy András és felesége nyugovóra tért: az Artus Bertrand és Jacopo Cabano vezette összeesküvők kis idő múltán – egy fontos üzenet ürügyével – kicsalták a hálóterméből a herceget, és váratlanul rátámadtak.A fegyvertelen herceg ugyan el tudott menekülni gyilkosai elől, de hálóterme ajtaját zárva találta, hiába dörömbölt rajta: ennek kapcsán merült fel Johanna bűnrészessége. A támadói utolérték, kötelet csavartak áldozatuk nyakára, és felakasztották őt a kolostor egyik erkélyére, majd holttestét a kertbe vitték, és ruháitól is megfosztották. A megözvegyült királynő szeptember 19-én távozott Aversából: a krónikások szerint arcán nyoma sem látszott annak, hogy megviselte volna férje halála, és három nappal később írt levelében is igyekezett András könnyelműségével megindokolni a szörnyű gyilkosságot. Mivel Nagy Lajost nem tudta meggyőzni, a magyar király végül 1347-ben hadat üzent a Nápolyi Királyságnak.

Az első nápolyi hadjáratára Nagy Lajost a korszak szinte legerősebb hadserege kísérte el: egy vértes, pajzsos, nehéz kardokkal harcoló, számszeríjjal is felszerelt zsoldos nehézgyalogság.Aztán vele tartott a magyar lovagok serege, egy zárt sisakban és talpig páncélban, pallossal, két embernél is hosszabb lándzsákkal küzdő, vértezett csatalovakkal ellátott nehézlovasság, valamint elkísérték a magyar királyt a nyíllal, szablyákkal és kopjákkal küzdő, kun könnyűlovasok is, akik ekkortájt a Duna – Tisza közén éltek, és a magyar Anjou-házból származó királyok biztos támaszai voltak.Az olaszok szintén számszeríjasokkal, és egy kisebb lovagi sereggel készültek feltartóztatni a magyar uralkodót. 1348. január 11-én, Nápolytól mintegy 30 kilométerre, északra, Capuánál találkozott össze a nápolyi és a magyar sereg. Az olaszokat Nápolyi Johanna új férje, Tarantói Lajos vezette. Seregében körülbelül 2700 lovag, és 5000 gyalogos volt. Ezzel szemben a magyar haderő közel 12 ezer főt tett ki. Az olaszok elsődleges célja volt fedezni és védeni Capua városát, amelynek elfoglalása után szabad út nyílt volna Nápoly felé. Ezért a kis városka mellett megerősített állásokat épített ki a Volturno-folyó partján. Capua előtt, a Volturno-folyón egy nagy, római kori kőhíd ívelt át, amelyet az olaszok megfelelően védtek és el is torlaszoltak. Nagy Lajos felismerte, hogy ha a hídon erőltetné serege átkelését, az olasz számszeríjászok miatt rendkívül nagy lenne a vesztesége. Így a lovagjait a folyó egy távolabbi, sekély partrészére vezette, és Orticello falvacska mellett kelt át a Volturnon, egy gázlón.

 

 

Eközben a nápolyi sereggel szemben a magyar zsoldos gyalogság megkezdte az átkelést a hídon, de inkább figyelemelterelő szándékkal, hogy az olaszok ővelük, és ne a nápolyi sereg balszárnya felé közelítő magyar lovagokkal legyenek elfoglalva.A terv kitűnően bevált, a nápolyi sereg egyszerre csak arra eszmélt fel, hogy kun könnyűlovasok támadtak rájuk, akik nyílzáporukkal és portyacsapataikkal szétzilálták az olaszok első soraikat, majd pedig hirtelen szétnyíltak, és átadták a mezőt a rohamra induló magyar nehézlovasságnak. Nagy Lajos lovagjainak így egyetlen roham is elég volt, hogy elsöpörje a nápolyi páncélos lovasságot. Az olaszok szétszaladtak, így a magyar lovasság szinte megállás nélkül törhetett rá a nápolyiak gyalogságára, amely eközben a Volturno hídjánál harcolt a magyarok egyre közelítő zsoldos gyalogságával, akik folyamatosan lőtték őket számszeríjas alakulataikkal. Mikor a magyar nehézlovasság végül lerohanta az olasz gyalogságot, Nagy Lajos zsoldosai is megrohamozták a hídfőt, és átkeltek rajta. A nápolyiakat így bekerítették, majd a folyó partjának szorították: szinte az egész olasz sereget levágták, sokuk a folyóba fulladt. Tarantói Lajos körülbelül két óra leforgása alatt teljes vereséget szenvedett, és kis testőrségével Nápoly felé futott. Nagy Lajos magyar király bevonult Aversa várába, és ott fogadta a behódolni akaró nápolyi nemeseket. Itt azonban Lajos, egy tőle szokatlan tettre ragadtatta el magát. A békét kérő olaszokat egy szívélyes lakoma után kérdőre vonta öccse halála miatt, majd lefogatta Durazzói Károlyt, és a helyszínen lefejeztette, a többi tarantói és durazzói herceget pedig elfogatta, és a Magyar Királyságba, Visegrád és Buda környékére küldte.

Ez a cselekedet végleges törést okozott a magyarok, valamint a nápolyi arisztokrácia és az önérzetes olasz polgárság között egyaránt. Nagy Lajos hiába vonult be erővel Nápolyba, ahogy hazatért, rögtön ellene lázadtak az olasz nemesek. Az 1352-ig elhúzódó nápolyi magyar jelenlét csak a magyar seregek sorozatos, dél-itáliai győzelmeinek volt köszönhető: azonban az egész olasz lakosság egyöntetű makacssággal gyűlölte egyre jobban a Magyar Királyságból érkezőket. Nagy Lajos jelenléte volt az egyetlen biztosíték a magyar kormányzat működésére. Azonban valahányszor visszatért a Kárpát-medencébe, a nápolyi trón minduntalan elveszett, és tartott ez addig, amíg Nagy Lajos újra Itália földjére nem lépett. A magyar király belátta: tartósan nem szerezheti meg a nápolyi trónt, miközben hatalmas összegeket emészt fel egy-egy hadjárat, így végül a kivonulás mellett döntött.

Dr. Papp Attila



2017-08-11 09:01:00


További hírek:
A balatoni személyhajózás és a komp forgalma is nőtt
Indul a Filmklub
Egy gyújtogatót és egy verekedő bandát is bíróság elé állítanak holnap
Szabadidősport: a hangulatra sem lehetett panasz
Workania: a legrosszabbul fizetett ágazatokban nőttek a legjobban a bérek


KRÓNIKA ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble