Ma 2019. február 23. szombat,    
Alfréd napja van.    
Látogatók száma : 39992309    




















































Honlapkeszites

A magyarok nyilaitól ments meg uram minket – a Sankt Galleni kaland…

Árpád vezér halála után fiát, Zoltánt választották fővezérré a magyar törzsek, akinek életében, a 900-as évek első felében szüntelen háborúskodás és kalandozás jellemezte eleink életmódját. Főként a bajorokkal és a szászokkal harcoltunk, de feldúltuk Itália és a Balkán nagy részét, valamint megfordultunk a Pireneusokban és az Atlanti óceán partvidékén is.A kalandozások kellős közepén, 926 májusának elején történt a Sankt Galleni kaland, amikor egy Heribald (vagy Halibald) nevű bencés szerzetes túlélte őseink portyázását, és először jegyezhették le a korabeli magyarok életmódját, szokásait.


A Kárpát-medence új urai, a magyarok sorozatosan, szinte évenként betörtek a bajor, szász, sváb területekre és „frankföldre”, valamint Thüringiába is. Azonban Berengár király – a magyar „veszedelemtől” való félelmében –, 904-ben szövetséget kötött velük, így Itáliába nem vezettek hadat. Három esztendő múltán, 907-ben meghalt Árpád, és fia, Zoltán választatott fővezérré. A magyarok folytatják a germánok háborgatását, a területeikre való betöréseiket, és a tehetetlen német csapatok miatt Arnulf bajor herceg 9 évi fegyverszünetet volt kénytelen kötni a magyarokkal, és szabad átvonulást is biztosított a földjén át nyugati irányba kalandozó magyar seregeknek.

Így 917 és 919 között a magyarok már Baselig, Brémáig, Metzig és Reimsig hatolhattak. Majd 921-ben Berengár segítséget kért a saját alattvalói ellen, és az érkező magyar csapatok végigrabolhatták egész Itáliát is. 924-ben újra betörtek Itáliába, majd az Alpokon átkelő magyarok egészen a Toulouse grófságig törtek előre, a Rhone völgyén át. A 924 – 925. évi hadjárat Szászország ellen folyt, ahol az egyik magyar fővezér fogságba is esett. I. /Madarász/ Henrik (919 – 936) szász herceg és német király a fővezér szabadon bocsátása és a magyarságnak való, éves adó fizetése fejében 9 évi békét kötött a magyarokkal. A leleményes I. Henrik a béke éveiben egyébként állami feladattá tette a várépítést, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a magyarok elleni védekezésben ez a leghatásosabb eszköz. A hadsereget is átalakította, és a fő fegyvernemmé immár a páncéllal, vérttel és fémpajzzsal is védett, pallossal és hosszú lándzsával felszerelt nehézlovasságot tette.

926-ban a magyar támadások kétirányúak voltak: egyrészt Augsburg, Lotharingia és Reims felé, másrészt Lombardia és Róma felé irányulnak. Ekkor foglalták el őseink a Sankt Gallen-i bencés kolostort is. A ma Svájcban található település bencés monostorába egyes történészek szerint azért mentek, hogy visszaszerezzék a tőlük korábban elrabolt kincseket, mások szerint az Atlanti-óceán partjáig tartó portyázás közben „ejtették útba” az Alpok hegyei között megbúvó városkát a magyar csapatok.

Az biztosan tudható, hogy 1091 évvel ezelőtt, 926. májusának első napjaiban értek a térségbe, ahol a magyarok érkezésének hírére a bencés kolostort kiürítették, és a papok, Engilbertus apát vezetésével a Sitter-folyó fölé magasodó erődítménybe húzódtak. Csak egy barát,Heribald (Halibald) nem menekült el. Egyedül, a kolostor udvarán állva várta be a magyarokat, akik egy néhány száz fős portyacsapattal érkeztek. Megtetszett nekik a jámbor barát bátorsága, és háborodottnak gondolván, nem bántották. Kincsek után kutattak, de nem lelték, hiszen az apát mindent magával vitt az erődbe. A feldühödött magyarokat Heribald behívta a kolostor pincéjébe, ahol a kolostor kiváló minőségű borát kínálta nekik, mint igazi, kinccsel felérő italt. A magyarok megízlelték, letáboroztak, majd lakomázni és inni kezdtek, ami a bor hatására féktelen, részeg mulatozásba csapott át. A barát velük mulatott, táncolt, és semmi baja nem esett, nem úgy, mint az egyik magyar harcosnak, aki részegen kiesett a kolostor templomtornyából. Más áldozata nem volt az éjszakának, a magyar portyacsapat pedig másnap, Sankt Gallen néhány házát felgyújtva távozott. Azért fontos a magyarok – és Heribald – Sankt Gallen-i kalandja, mert utóbb a bencés barát pontos feljegyzéseket készített eleinkről, amelyből sokat megtudtunk a portyázó magyarság életmódjáról, szokásairól.

Sankt Gallen pedig, néhány évtized múlva ismét fontos szerepet töltött be mind a magyarság, mind pedig az akkori, nyugati keresztény világ életében, kapcsolatában. Ugyanis Géza fejedelem küldöttsége 972-ben a városkában jelentette be I. Ottó német-római császárnak a megtérési szándékát. A császár Bruno (Prunward) szerzetest jelölte ki a magyarok térítő püspökévé, aki megkeresztelte Géza fejedelmet, s mintegy ötezer magyar előkelőséget is. Ezzel kezdődött a magyarok és a kereszténység egy évszázaddal később már elválaszthatatlan kapcsolata.

Dr. Papp Attila



2017-05-13 15:21:00


További hírek:
A balatoni személyhajózás és a komp forgalma is nőtt
Indul a Filmklub
Egy gyújtogatót és egy verekedő bandát is bíróság elé állítanak holnap
Szabadidősport: a hangulatra sem lehetett panasz
Workania: a legrosszabbul fizetett ágazatokban nőttek a legjobban a bérek


KRÓNIKA ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble