Ma 2017. november 19. vasárnap,    
Erzsébet napja van.    
Látogatók száma : 34537638    






















































Honlapkeszites

Visszatekintő a KanizsaFestre

Amikor a főszerkesztő ímélje bepottyant a postaládámba -ha már a műsorvezetője voltam, akkor írjam meg, milyennek láttam belülről a KanizsaFestet-, elkezdtek cikázni a gondolataim. Miről írjak: az egészről, vagy egy részletről, esetleg háttér-információról?


   Arról például, hogy miért írják a szervezők s-sel fest-nek, és nem sz-szelfeszt-nek a fesztivál nevét? Vagy: a 4 nap (főleg az országosan ismert és népszerű) fellépőinek milyen titkos kérései voltak; kellet-e extra fűtés és bőrkanapé,valamint csúcsgasztronómiai ellátás a VIP sátorban? Nos, semmi ilyen nem volt, ezért erről nem írhatok. (Ha lett volna, akkor sem tehetném, de tényleg nem volt -becsszó!) Esetleg: melyik sztár nézte meg a másik koncertjét? (Puskás Peti a Neotont), kinek kellett a legtöbbet dedikálnia? (Dancsó Péter), melyik zenekar ment el a kanizsai éjszakába bulizni? (ezt meg az engedélyük nélkül nem árulhatom el). A töprengés után végül arra jutottam, megírom, mennyire töltötte fel a helyi és környékbeli fellépőket az, hogy a város apraja és nagyja előtt mutathatják meg tudásukat. Röviden: nagyon, hosszabban Nemes Dóra írásában olvasható, aki rekordsebességgel előzött meg az ötlettel. Apropó! Rekordok. Ezekről is írhatnék, hiszen két új magyarországi rekord is Kanizsáé lett. És mostantól még itt van ez az írás is, ami a terjedelmi korlátok miatt úgy ér véget, hogy el sem ért a lényegig. Mert ugyan éppen ebben a pillanatban kitaláltam, hogy megírom, amin már a fesztiválon is gondolkodtam(mikor költözik a gátlásosság a lelkünkbe?), de ezt már csak a jövő héten tehetem meg, mert itt a lapzárta, és amúgy is már negyven százalékkal több a betű, mint amennyi most lehetett volna. Elolvassák? Megírhatom? Kérdezem önöktől, illetve a főszerkesztőtől - jegyzi meg Ladola József.

---

   Először vettem részt a KanizsaFesten, mivel csak fél éve élek és dolgozom Nagykanizsán, a négynapos mulatság így abszolút újdonság volt számomra. Már a nulladik napot is élveztem, amikor délelőtt az Alma együttes koncertjére mentem forgatni. Egyrészt, mert kedvelem a zenekart, másrészt, mert jó volt látni, ahogyan megnevettetik a gyerekeket. A délután is izgalmas volt, ugyanis még sohasem láttam ennyi embert egyszerre raklapot festeni, az meg pláne tetszett, hogy sikerült bekerülni a Magyar Rekordok Könyvébe. A napot az Erzsébet téren zártam, ahol sikerült egy-két jófajta kézműves sört megkóstolnom, és megmondom őszintén nem kellett csalódnom a „folyékony kenyérben”. A másik nagy élményem a szombati volt. Az Erzsébet téren éppen a párnacsata-rekordkísérlethez készültek, és úgy gondoltam, én is beállok az emberek közé. Mivel „munkaidőben” voltam a tömegben, elkészítettem a tudósítást, majd a kezemben egy párnával, lezárva a mondatomat, jól fejbe csaptam valakit. A kiválasztottam abszolút véletlenül Kámánné Szép Terézia, azaz Teca volt. Ő azonban nem látta, hogy ki vágta fejbe a párnával, így nem rajtam, hanem egy másik emberen bosszulta meg - írja Marosi Gábor.

---

   Szépreményű diákéveimben „virágárusjányként” sürögtem-forogtam a Város napján, a tavalyi rendezvényen pedig örökbe fogadott egy család. Ezekről is mesélhetnék, de azt a feladatot kaptam, hogy az idei benyomásaimról írjak... Pedig az igazság az, hogy ezúttal csak egyszer-kétszer bukkantam fel a téren a négy nap alatt, a menetrend szerinti megfázásom ugyanis épp a KanizsaFest idejére esett. Azért az Utca Tánc Fesztivál fináléjára ellátogattam, és egészen közelről nézhettem végig a művészeti csoportok produkcióit. Az észrevételem, ami egyben jó tanács is: ha legközelebb belebotlanak egy táncelőadásba, ne csak a lábakat és a kosztümöket figyeljék, hanem az arcokat is! Amit – jó esetben – látnak majd: sugárzó tekintetek, nevető szemek, drámai átszellemülés, mikor mit kíván a dramaturgia. A tánc világnapi finálé a „jó esetek” közé tartozott. A szereplők arcán nyoma sem volt a fáradtságnak, pedig mindegyikük – gyerek, kamasz és felnőtt – kora reggeltől késő estig egy-foly-tá-ban táncolt. Szó szerint hullámzott a színpad alattuk, tőlük, a lendülettől. Kétség sem fér hozzá: a kanizsai táncosok ugyan zöldnek nem zöldek, de attól még a város megújuló energiaforrásai - emlékszik vissza a négy napra Nemes Dóra.

---

   Elöljáróban talán annyit, hogy a négynapossá duzzadt fesztivál nekünk egyet jelent a munkával. Dolgozunk, tudósítunk, riportokat készítünk, és közben ünneplünk. Mert ez ünnep. Kinek fesztivál, kinek koncert, szórakozás, buli hajnalig, de mégiscsak egy születésnap, amelyet több ezren ünnepelnek együtt, több napon keresztül. Helyiek, elszármazottak, rokonok, turisták. Annak ellenére, hogy számunkra munkával telik a négy napos lüktetés, számos olyan helyzetbe, szituációba futunk bele, ami örömteli. Egy Neoton-koncerten önfeledten mulató, csaknem 70 éves házaspár? Fantasztikus… Vagy a vitézségi próbát kiálló óvodások, a szemerkélő eső ellenére? A gyerekek kifulladásig vívtak, célba dobással próbálkoztak, és a búcsú előtt még egy „ágyúgolyó futamra” is rávették az apróságokat Kanizsa vitézei. Ágyúgolyó (pehelykönnyű labda) cipelése volt a verseny lényege, fiúk a lányok ellen… Na és kik nyertek? Na kik?! Persze, hogy a lányok…És ünnep volt a tánc, a szavak nélküli érzelem napja is. Imádtam, hogy a fiatalok, a versenytáncosok, a klubok mellett felvonultak a hagyományokat képviselők, a gyönyörű, magyar táncainkat életben tartó, népszerűsítő kanizsai táncosok is, köztük többen az ezüst korból… - elevenítette fel emlékeit Vincze Adél.

Kanizsa



2017-05-13 10:31:00


További hírek:
A balatoni személyhajózás és a komp forgalma is nőtt
Indul a Filmklub
Egy gyújtogatót és egy verekedő bandát is bíróság elé állítanak holnap
Szabadidősport: a hangulatra sem lehetett panasz
Workania: a legrosszabbul fizetett ágazatokban nőttek a legjobban a bérek


MAGAZIN ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble