Ma 2019. április 19. péntek,    
Emma napja van.    
Látogatók száma : 40723620    




















































Honlapkeszites

Gyötrelmek és vívódások

Különleges moziélménynek lehetett részese a kanizsai közönség az HBO Europe Ultra című dokumentumfilmjének premier előtti vetítésén a Cinema Nagykanizsa egyik termében. A film rendezője, Simonyi Balázs szerint az ultrafutás „szívcsakrája” Zalában van, amit az eredmények is bizonyítanak.


A Kanizsai Futóklubnak 12 sikeres Spartathlon-teljesítése van, Rudolf Tamás és Sznopek József kétszeres, Vajda Anita és Járosi Tamás egyszeres teljesítők, Lubics Szilviának pedig hatszor sikerült célba érnie. Szintén klubtag volt Szabó Béla, a film egyik főszereplője. Eljött a bemutatóra Bérces Edit Európa- és világbajnok ultrafutó és a sokszoros válogatott Zahorán János is.

A nézők szinte együtt lélegeztek, futottak az egyik leghíresebb, egyben legnehezebb ultramaratoni verseny, a Spartathlon öt résztvevőjével. Átélhettük a futók vívódásait, küzdelmét a fizikailag teljesíthetetlennek tűnő vállalásuk közben, s a végén részesei lehettünk azoknak a felemelő pillanatoknak, amit hőseink éreztek a célban, Leonidász király szobrának talapzatánál. A látványos drónfelvételeknek köszönhetően előttünk is megnyíltak a meghódíthatatlannak tűnő távolságok.

A filmvetítést követő közönségtalálkozón Simonyi Balázs rendező, Szabó Béla és Lubics Szilvia többszörös Spartathlon-finisher beszélt a versenyről, a film készítéséről, a szereplők kiválasztásáról és a személyes indíttatásukról.

Simonyi nemcsak rendezője, hanem szereplője is filmnek, ezáltal az Ultra több mint egy egyszerű futófilm. Hangja sokak számára ismerős, hiszen számtalanszor hallhattuk már szinkronhangját mozis produkciókban.

A Spartathlon szintideje 36 óra, az Athéntól Spártáig tartó, és egy 1200 méter magas hegyet is meghódító futóverseny során 246 kilométert tesznek meg a célba érők. Simonyi négyszer küzdötte le ezt a távot a világ egyik legnehezebb és legnagyobb presztízsű versenyén. Mint azt láthattuk, a futás alatt a versenyzők viaskodnak önmagukkal és önmagukban, traumákat dolgoznak fel. Az alkotás bemutatja személyes motivációjukat, és azt is, hogy amikor úgy érezték, nem bírják tovább, feltették maguknak a kérdést, miért is indultak el erre az extrém távolságra.

Végigkísérhettük Szabó Béla vívódásait is, aki már ötször próbálkozott sikertelenül, s emiatt nem fogadták el a nevezését a szervezők. Ő azonban nem adta fel, privát Spartathlont futott. Akkor indult el Athénból, amikor a többiek megérkeztek Spártába. A hatodik próbálkozásán csak saját magára és a felesége segítségére számíthatott. Simonyit pedig 10 éve segítette ki a depresszióból a futás, amit karácsonykor egy melegítőben kezdett el, de tavasszal már a barcelonai maratonra nevezett.

A német Anett 24 éves fia 2013-ban halt meg leukémiában. A tragédia teljesen megváltoztatta az életét, s a gyászt futással próbálta feldolgozni. A francia Angel genetikai betegséggel született, és csak 8 évesen kezdett el beszélni. A szülei azonban rájöttek, hogy futás közben jól tud tanulni. Az ultraversenyeken rendszeresen együtt indul az apjával. Gilles Pallaruelo nem sokat beszélt, 20 éve fut, és még nem adott fel versenyt soha.

Az öt ember kiválasztásáról Simonyi Balázs elmondta, nehéz volt a döntés, hiszen nem a győztesekről, az elitről akartak filmet csinálni. Nem volt semmifajta nyomás, elvárás a versenyzőkkel szemben, a szereplőket úgy választották ki, hogy ne csak a filmkészítőknek legyen fontos, hanem nekik is ez a lehetőség.

A néző azt is megtudja, verseny közben van egy pont, amikor az ember azt mondja, soha többet, de ez a mondat csak a pillanatnak szól. A francia család például áprilistól szeptemberig minden héten rajthoz áll Európa valamelyik futóversenyén.

Szabó Béla magányos farkasként mindig egyedül futott, s bárhol megjelent, mindenütt örültek neki. Egy idő után megszokta, hogy megjelentek mellette a kamerával, magával volt elfoglalva úgy, mint a többi szereplő. Soha nem ért be Leonidász király szobrához, soha nem közelítette meg 2 méteren belül, és nem is fogja. Neki ez egy egészen más jellegű találkozás volt. Lubics Szilvia arra a kérdésre, hogy milyen érzés, amikor valaki elsőnek érkezik a célba, azt válaszolta, őket kisebb ünneplés fogadta, mert ilyenkor alig van még ott valaki. A végén beérni az igazi ünnep, az fantasztikus dolog. Ő futott már a végén is, és ilyenkor egészen más dolgokat lát az ember, ami sokkal több szenvedéssel jár…

Bakonyi Erzsébet

Simonyi Balázs, Szabó Béla és Lubics Szilvia mesélt élményeiről a filmbemutatón (Fotó: Bakonyi Erzsébet)



2017-05-07 13:06:00


További hírek:
A balatoni személyhajózás és a komp forgalma is nőtt
Indul a Filmklub
Egy gyújtogatót és egy verekedő bandát is bíróság elé állítanak holnap
Szabadidősport: a hangulatra sem lehetett panasz
Workania: a legrosszabbul fizetett ágazatokban nőttek a legjobban a bérek


SPORT ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble