Ma 2017. november 18. szombat,    
Jenő napja van.    
Látogatók száma : 34532932    






















































Honlapkeszites

Krónika: Távollétükben ítélték halálra a bátor pilótákat

Negyvenhét évvel ezelőtt, 1970. április 07. napján egy bátor magyar vadászrepülőgép pilóta, Zoboki Sándor főhadnagy megelégelte Kádár János hazug rendszerét. Úgy döntött, hogy „nyugatra” távozik, mégpedig oly módon, hogy felfigyeljen rá a világ. Így is történt: miután felszállt a Magyar Néphadsereg MIG-15 – ös vadászgépével a taszári légibázis kifutójáról, nyugati irányba fordította a repülőgépet, és egészen a napfényes Itáliáig repült vele, majd pedig politikai menedékjogot kért az olasz hatóságoktól. Egy újabb repedést okozott ezzel a kádári szocializmus egyre jobban rogyadozó talapzatán. Újabbat, hiszen fél évvel azelőtt Bíró József százados tett ugyanígy…


Zoboki Sándor, a Magyar Néphadsereg 25 éves pilótája 1970. április 7-én, 9 óra 12 perckor emelte fel a MiG-15-ösét a taszári repülőtér betonjáról, öt perccel később azonban megszakadt vele a rádiókapcsolat, és a radarokról is eltűnt. A légierőnél azt gondolták, hogy lezuhant vagy kényszerleszállást hajtott végre, a felkutatására azonnal három helikopter szállt fel. Két órával később hívták vissza a bajbajutott pilótát kereső helikoptereket, miután nyugati hírügynökségek beszámoltak arról, hogy Zoboki Udinétől nem messze, Risanóban, egy használaton kívül reptéren szállt le a gépével.Kiderült, hogy mélyrepülésben, a radarok érzékelési magassága alatt előbb Jugoszlávia felé vette az irányt, majd az Alpok vonalát követve szállt le Risano kis repterén. Fél évvel korábban, 1969. augusztus 14-én pedig a 42 éves Bíró József százados – szintén egy MiG-15-sel – Dombóvár térségében vált ki egyvadászkötelékből, majd eltűnt. Őt négy és fél órán át keresték, egészen addig, míg az MTI nyugati források alapján jelentette, hogy Olaszországba szökött. Bíró az Udinéhez közeli Osappóban szállt le.

Kádárék a szökése után szinte azonnal kikérték Bírót, ám a százados politikai menedékjogért folyamodott a taljánokhoz, így az olaszok végül nem adták ki. Bíró Józsefet a Budapesti Katonai Bíróság távollétében, 1969. december 29. napjánmeghozott, KB.I.052/1969.számúítéletében, „fegyveresen és szolgálati ténykedés felhasználásával elkövetett külföldre szökés” bűntette miatt halálra ítélte, mert „súlyosan visszaélt a dolgozók és elöljárói bizalmával, aljas módon elárulta hazáját, katonatársait, cselekményével pedig lehetőséget és táptalajt biztosított annak a rágalomhadjáratnak, amelyet nyugaton hazánk, dolgozó népünk munkája ellen folytatnak”. A halálbüntetés 1970. február 11-én emelkedett jogerőre.

Zoboki Sándor bírósági tárgyalását szintén gyorsan lezárták, első fokon már a szökés után két hónappal, 1970. június 4-én megszületett a halálos ítélet, amely július 13-án lett jogerős. Természetesen Zobokit is kikérte a Magyar Népköztársaság, de ő is menedékjogot kapott Olaszországtól. A gépét viszont az olaszok visszaadták a magyar hadseregnek. Zoboki sorsáról keveset tudni. Az biztos, hogy előbb egy menekülttáborba került, majd járt az USA-ban, végül egy ausztriai síbalesetben vesztette életét. Úgymond, „átlagos” hír lehetne ez egy magyar származású síelő véletlen balesetéről, ha nem került volna utóbb nyilvánosságra a Honvédelmi Levéltár egy dokumentuma, amely Rajnai Sándornak, a külföldi hírszerzés főnökének nevéhez kötődik: „A hazai feldolgozó munka és a vádlottak távollétében hozott halálos ítéletek megfelelő hatékonysággal nem biztosíthatják az újabb hasonló bűncselekmények elkövetésétől való visszatartás érdekeit. Ezért a BM III. Főcsoportfőnök Elvtársnak javasoljuk – a BM III/I. csoportfőnökség lehetőségei figyelembe vételével – a jogerős ítélet végrehajtása előkészítésére aktív operatív akció kezdeményezését”. Ennyi bizonyítható. Meg a tény: Zoboki Sándor életét vesztette, mikor Ausztriában, síelés közben fennakadt egy nyakmagasságban kifeszített drótkötélen…

Bíró Józsefet szintén megpróbálták megölni: a trieszti menekülttáborban többször is rálőttek, de túlélte az orvtámadást, azonban máig sem tudni – persze sejthető –, hogy kikis akarták meggyilkolni. Ezután elhagyta Európát, és Kanadában telepedett le, ahol civil pilóta lett. Igazi magyarként, két évtized után sem tudta elfelejteni hazáját. Mardosta a honvágy, szeretett volna hazatérni, ezért 1988. február 21-én levelet írt Kanadából a magyar katonai bíróságnak, és kegyelmet kért. A kegyelmi kérvény szerint megbánta, amit tett, de ragaszkodott ahhoz, hogy nem árulta el a hazáját, ugyanis nem adott ki titkos adatokat, a műszereit pedig megsemmisítette a földet érés után. A kérelmét elutasították. Másodszor már a rendszerváltás után kért kegyelmet. A katonai bíróság ekkor kimondta, hogy a halálbüntetésének végrehajthatósága 1990. február 11. napjával, azaz a jogerős ítélettől számított húsz év elteltével elévült, ezért Bíró visszaköltözött Budapestre, Göncz Árpád államfő pedig elnöki kegyelemben részesítette.

Dr. Papp Attila



2017-04-08 03:41:00


További hírek:
A balatoni személyhajózás és a komp forgalma is nőtt
Indul a Filmklub
Egy gyújtogatót és egy verekedő bandát is bíróság elé állítanak holnap
Szabadidősport: a hangulatra sem lehetett panasz
Workania: a legrosszabbul fizetett ágazatokban nőttek a legjobban a bérek


SZÓRÓL SZÓRA ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble