Ma 2019. február 17. vasárnap,    
Donát napja van.    
Látogatók száma : 39900886    




















































Honlapkeszites

Elhunyt Magyar József

Megrendülten és mély fájdalommal tudatjuk, hogy a magyar olajmérnök- társadalom kiemelkedő egyénisége, Magyar József, Nagykanizsa Megyei Jogú Város volt önkormányzati képviselője Pünkösdvasárnap türelemmel viselt hosszú szenvedés után elhunyt. Magyar József augusztus 25-én lett volna hetven éves.


Magyar József Kaposvárott született 1943. augusztus 25-én. Szülővárosában 1961-ben érettségizik, majd 1967-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán okleveles olajmérnöki diplomát szerez. 1985-ben az USA-ban hat különböző speciális szaktanfolyamon kap oklevelet. Tanulmány útjain többek között járt Svédországban, Angliában, Pakisztánban, Norvégiában, Szíriában, Franciaországban és Észak-Írországban.
Munkája során volt a Dunántúli Kőolajkutató és Feltáró Üzem Nagylengyeli Üzem fúrómérnöke, üzemegység-vezető helyettese (1970), üzemegység vezetője (1971-78). A Kőolaj és Földgázbányászati Vállalat Biztonságtechnikai Főosztály (1978-81), a Fúrástechnológiai Főosztály vezetője (1981-90), a KFV fúrási divíziójának főmérnöke (1990), majd a ROTARY Fúrási Kft. később Rt. Műszaki igazgatóhelyettese. 1990-ben Kuvaitban a magyar kitörésvédelmi csapat egyik vezetője. 1995-től a DKG EAST Rt. project managere. 1996-tól az MB Drilling Overseas Limited Szíriában működő egységének igazgatója. Számos szakcikket írt, és előadásokat tartott mérnöki továbbképzéseken. Magyar József aktívan részt vett a város közéletében. 1990-től 2010-ig a Nagykanizsai Nagycsaládos Egyesület elnöke, volt a VIVERE Alapítvány kuratóriumának tagja is. 1990 és ’98 között Nagykanizsa önkormányzati képviselőjeként tevékenykedett, 1994-től egyéni választókerületi képviselő, a gazdasági bizottság tagja. Munkája elismeréseként több kitüntetésben részesült: Kiváló Ifjú Mérnök, Bányászat Kiváló Dolgozója, ROTARY-díj. Nagycsaládosok Országos Egyesülete-díj, MOL Nyrt. Életpálya-díj.
 

Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata

Magyar Józsefre a Kanizsa Lokálpatrióta Hetilapnak adott utolsó interjújával emlékezünk.
 

Nagykanizsa, Irak, Kuvait, Szíria

A MOL Nyrt. által adományozott legmagasabb elismerést, Életpálya-díjat vett át a közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében Magyar József okleveles olajmérnök, a MOL Nyrt. EBK és Műszaki szakértője. E díjjal ismerték el 40 éves szakmai pályafutását, illetve hogy mindig a magyar olajipar elismertségét, megbecsülését szolgálta.

– Engem is meglepetésként ért az elismerés, melynek ünnepélyes átadására meghívhattam a családomat és azokat a kollégáimat, akikkel baráti vagy szakmai kapcsolatban voltam. – nyilatkozta lapunknak a kitüntetett.

 

Az egyetem befejezése után, negyvenegy évvel ezelőtt, 1967-ben kezdtem el dolgozni az olajiparban, a Dunántúli Kőolajkutató és Feltáró Üzem tanulmányi ösztöndíjasaként Gellénházán Török Iván kollegámmal együtt. Akkor Varga József volt az igazgató és Barabás László a főmérnök. A gellénházi üzem vezetését épp akkor vette át Péter Richárd. Akkoriban nagyon kevés volt a mérnök, ezért lerövidítették a betanulási időszakunkat. Alig telt el háromnegyed év és már bevontak bennünket a berendezések irányításába. Ott kezdtük megismerni az igazi fúróséletet, hiszen az iskola padjaiban kevésbé volt erre lehetőség. Nagyon jó szakemberek vettek körül minket. Emlékszem a hosszú kiküldetésekre Gyergyói Jánossal a kisalföldi kutatófúrásokhoz. Az olajiparban jól csengő nevek – Csörgics Józsi bácsi, Kalcher Feri bácsi – tanítottak bennünket a szakmára. Miután a diplomavédés után 1967-ben megnősültem, a családom is otthont talált Gellénházán, feleségem ott tanított a helyi iskolában és aztán sorra jöttek a gyerekek.1974-ben már négygyermekes család voltunk.

– Ilyen simán ment minden?

– Az álmodozások kora gyorsan elmúlt, mert 1971-ben a főnököm Irakba utazott, én pedig ottmaradtam a nagylengyeli üzemben 11 fúró- és 8 lyukbefejező berendezés irányításával majdnem egyedül. Mivel Török Iván kollegám átkerült Bajcsára csak egy kezdő fiatal mérnök, Haász György segítségére számíthattam. Miután az üzem kiemelkedő szakemberei Irakba távoztak a nyugdíjasokat, Hadri Pali bácsit és a társait kellett visszahívnom, hogy működni tudjunk, annál is inkább, mert azokban az években találtuk meg az ortaházi olajmezőt. Egy olajmérnök számára a szakmájában a legnagyobb élmény az, amikor egy fúróberendezés olajat vagy gázt talál.

– Hamarosan ön váltotta a főnökét Irakban!

– 1973-ban én utaztam ki Iváncsics Sándorral Irakba. Azon a Kirkuk környéki jamburi mezőn dolgoztunk, ahol napjainkban is felrobbantják a vezetékeket és háború van. Egy hatalmas olajmezőben kellett feltáró kutakat fúrnunk. Az általunk mélyített Jambur-2-es kút napi termelése megegyezett a magyarországi kutak egy éves termelésével. Az iraki munka több szempontból meghatározó jelentőségű volt számomra. A külföldi tapasztalatok szerzése mellett egy sor olyan technológiai újdonsággal ismerkedtem meg, amelyekkel még soha életemben. nem találkoztam. Gellénházára visszatérve 1974-től tovább folytattam az üzemben a fúrómérnöki tevékenységet.

– A nagykanizsai kinevezés milyen változást hozott életében?

– 1978-ban megalakult a Kőolaj és Földgázbányászati Vállalat. Trombitás István, az akkori vezérigazgató az új vállalat különböző vezetői pozícióira kijelölt szakemberek közé, három szakembert választott be a nagylengyeli gárdából; Magyari Dánielt, Péter Richárdot és engem. Végül nekem kellett Nagykanizsára jönnöm és ettől kezdve hosszú ingázási időszak következett életemben.

– Milyen feladattal bízták meg Kanizsán?

– Nem túl nagy lelkesedéssel fogadtam el a biztonságtechnikai főosztályvezetői állást. Olajmérnök voltam, a fúrástechnológiával szerettem volna foglalkozni, de mint később kiderült, mindenhol lehet tanulni valamit. Nem volt egyszerű dolog egy nagyvállalat munkavédelmi működését megszervezni és az alap munkavédelmi dokumentumait elkészíteni. Az akkori idős kollégákkal, Jankó Kálmánnal, Németh Lászlóval valamint Varga Istvánnal meg a többiekkel becsülettel elvégeztük a feladatot. – Közben jött a, a zsanai gázkitörés, ahol a logisztikai feladatokat kellett irányítanom és ezen belül elsősorban a fokozott robbanásveszély miatt a gázkoncentráció mérési rendszer kidolgozását kellett megoldani. A szanki laboros kollégákkal együtt kísérleteztük ki elsőként az országban, hogyan is kell egy gázkitörésnél a gázkoncentráció folyamatos ellenőrizését megszervezni. Végül 23 napos szenvedés után sikerült a kitörést felszámolni. Ez örök élmény marad nekem. Néhány évvel később kineveztek a Fúrástechnológiai főosztály vezetőjének. Ez volt a legkedvesebb időszak életemben, mert a technológiai fejlesztés területén széles kapu nyílt meg előttünk. Dr. Meidl Antal, Tatár András és Cziczlavicz Lajos kollégákkal profi technológiákat kezdtünk kialakítani. Lehetőségünk nyílt a legmodernebb külföldi fúrók beszerzésére, ezáltal a fúrási teljesítmény növelésére. Korszerűsítettük az iszaptechnológiát, a kútkiképzéseket, bevezettük a számítógépes szoftver segítségével történő béléscső-méretezést, kialakítottuk az egyenes fúrás technológiáját a megfelelő stabilizáló rendszerek biztosításával és még számos fejlesztés követte ezeket. Közben elkezdődött a KFV-én belül az úgynevezett divizionális szemlélet hangoztatása.

– A rendszerváltást követően ön is választás elé került.

– MDF-es politikusok megkértek, vállaljam el a kanizsai olajipari cég vezetését. Én azt mondtam, a termelést nem vállalom el, mert pályafutásom alatt nem ezen a szakterületen dolgoztam és nyílván mindenki politikai megbízásnak tartaná a kinevezésemet. A fúrás vezetését elvállaltam volna, mert ahhoz értek igazán, arra meg azt mondták, foglalt.

– Hogyan alakult ezután a sorsa?

– A KFV átalakult divíziókká, s én a fúrási divízió főmérnöke lettem, Illés Miklós pedig a vezető. 1990. január 1-jén alakult meg a fúrási divízió és júliusban már megalakult a Rotary Kft., melynek alapító tagja voltam. Itt anyagilag függetlenné váltunk, a megtermelt javainkkal szabadon tudtunk gazdálkodni, ami a hardver-fejlesztésekben jelentett óriási lépést. Többek között ekkor vásároltuk meg Csalódi Sándor kiváló kollégámmal Odessza Midlandben és hoztuk haza, majd az Alföldön, Csójospáloson üzemeltük be az első magyar diesel elektromos fúróberendezést. – A főmérnöki állás nagy felelőséget jelentett, mert a MOL RT-ben történt változások miatt lassan már a létünkért kellett küzdenünk. A MOL-on belül a fúrási feladatokat elkezdték tendereztetni és elkezdődött egy háború a Dunántúli és az Alföldi fúrósok között. Végül a Rotary maradt talpon, az alföldi kollégákat privatizálták és Ománba vonult ki szinte az egész cég.

– 1991-ben az irakiak felrobbantották Kuvait összes kútját, s a tűzoltásban óriási sikert értek el a magyarok a „big wind”-del.

– Kuvait a magyar kitörésvédelmi munka egyik dicsőséges fejezete volt, mert sok mindenben példát mutatott. Többek között, hogyan lehet az országnak összefogni egy jó ügy érdekében. Ebben az időben a fúrások mélyítésére két különböző cég szakosodott, az alföldi és a dunántúli fúrási csapat amelyeket még egymásnak is ugrasztottak többször. Amikor azonban a szakmáról volt szó, akkor szisztematikusan közösen készültünk a kuvaiti munkára. Szerencsénk is volt, mert a kuvaitiak által „big wind”-nek nevezett turbóreaktív oltóegység – amelynek oltási technológiájának híre bejárta az akkori világsajtót –, pont arra az időre készült el, amikor áprilisban felcsillant a kuvaiti út lehetősége. De hogyan készült el? – Sokan nem is tudják, a zsanai kitörés tapasztalataiból kiindulva a Budapesti Műszaki Egyetemen egy hosszú tervezési munka előzte meg létrejöttét, és végül Kecskeméten építették fel ezt a korszerű oltóegységet. Minden magyar embernek azt az érzést kívánom, amit mi átéltünk a zárófogadás alkalmával a kuvaiti stadionban. Amikor a magyarok bevonultak a nemzeti színű zászlóval, felállva tapsolt az egész stadion, mert a teljesítményünk - köszönhetően a „big wind”-nek - óriási meglepetés volt, hiszen messze a leggyorsabban tudtuk a kutakat eloltani és biztosítani. Ebből pedig érzékelhető volt, hogy szemben másokkal a magyaroknak nem az volt a céljuk, hogy minél nagyobb hasznot húzzanak a bajból, hanem az, hogy minél előbb eloltsák az égő kutakat.

– Közben 1995-ben lejárt a szerződése a Rotarynál és egy váltással a DKG-East Rt-nél kezdett dolgozni. Miért váltott 28 év után?

– Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy feleségem 1993-ban halt meg, el lehet képzelni, hogy alaposan padlóra kerültem. Ahelyett, hogy részletezném az akkor történteket, inkább a számomra fontos tanulságairól szólnék. Nem biztos, hogy az a jó, ha az ember foggal és körömmel ragaszkodik ahhoz, amitől éppen megakarják fosztani, mert a leglehetetlenebb helyzetekből is van kibontakozás. Sok esetben pont a váltás hozza meg az embernek a megújulási lehetőséget. Én a mai napig hálás vagyok a családomnak és azoknak a barátaimnak, akik ezekben a nehéz időkben mellettem álltak. Segítségükkel és bízva a gondviselésben nem mentem bele megalázott helyzetekbe, hanem váltottam. Köszönettel tartozom többek között Mádé Károlynak, aki akkor megbízott egy kemény feladattal. Egy orengurgi szerződésnek megfelelően 120 darab propán-bután tartálykocsit kellett legyártani egy év alatt. A projektnek én lettem a vezetője. Ekkor tanultam meg a fiatal kollégák segítségével számítógéppel dolgozni. Aztán még részt vettem néhány projektben és egyszer csak megszólat a telefon! Boros Ferenc egykori évfolyamtársam hívott fel Szíriából, ahol három fúróberendezéssel a Shell kontraktoraként dolgoztak. – Hívott, hogy segítsek neki, és én nagy merészen beleugrottam ebbe a munkába. Először meg kellett ismernünk a Shell munkairányítási rendszerét, amit azután vezettek be, hogy a Shell érdekeltségű Oxidentál cégnél történt a XX. század egyik legnagyobb katasztrófája, az Északi-tenger egyik platformjának, a Piper Alfának a felrobbanása. A tragikus esemény során közel 200 ember halt meg. A Shell a hatalmas károkkal szembesülve átszervezte olajiparának biztonsági rendszerét, és a kidolgozott új rendszer előírásainak betartását követelte meg minden beszállítójától. Szíriai tevékenységem kezdetén fogalmunk sem volt arról, hogy mi ez. Nem értettük. Ugyanolyan negatív érzéseket váltott ki bennem is, mint amit most itthon tapasztalok. Aztán lassan, lassan a saját bőrünkön is tapasztalva rájöttünk ennek a rendszernek az óriási jelentőségére. A rendszer lényege az, hogy úgy tárja fel, úgy elemzi üzemzavarok, műszaki és személyi balesetek valódi okait, hogy közben megmutatja, hol vannak a hibák, a vállalatnál, amelyeket azonnal meg kell szüntetni. Ezzel párhuzamosan működtetni kell egy 10-11 eljárási utasításból álló munkairányítási rendszert, amelynek segítségével új szemléletű munkakultúra honosítható meg, biztonságosabb a munkavégzés és minőségileg magasabb színvonalú eredmény érhető el. Ez az, amit a mai napig is nehezen tudnak itthon elfogadni. Kinti munkám nagy sikere volt, hogy mire a projekt végére értünk, a legjobb kontraktorok lettünk Szíriában. Egy teljes éven át balesetmentesen dolgoztunk három berendezéssel.

– S egyszer csak ott is megszólalt a telefon…

– Szládovics Dezső egykori kollégám hívott, hogy jöjjek haza és próbáljuk meg Magyarországon is bevezetni az általa irányított Kutatási Geofizikai Felügyelet (KGF) keretein belül ezt az új munkairányítási rendszert. Rövid mérlegelést követően 5 év után hazatértem, és a MOL alkalmazottjaként kidolgoztam a magyar specialitásoknak megfelelően az eljárási utasításokat, elkészítettem az oktatási anyagokat és oktattam a saját felügyelőinket, a KGF összes vállalkozóját. A siker nem maradt el, mert igazolódott a Shell azon állítása, amely szerint ahol ezt a rendszert bevezetik, ott a balesetek száma 70 százalékkal csökken. Eredményeink elismeréseként a KGF három éven át minden évben elnyerte a MOL EBK elnöki díjat, 2004-ben pedig az egyéni díjat is nekem ítélték a látványos munkáért. Ezt a rendszert mindenképpen szeretném közkinccsé tenni, mert fontosnak tartom, hogy az egyetemről, a középiskolákból kikerülő pályakezdők ismerjék és megértsék a lényegét.

– Milyen feladata van jelenleg?

– Jelenleg tevékenységem fő feladata a MOL Kutatási Termelési Divízió termelési részlegére is kiterjeszteni a rendszert. Ez nehezebb feladat, mint a kutatási szakterület esetében volt, mert a fúrósok legalább már hallottak valamit az új alapokra helyezett munkairányítási módszerről a nemzetközi piacon. A termelési kollegák nem nagyon.

– Kire emlékszik vissza szívesen a szakmai elődök, vezetők közül?

– Meg kell említenem Péter Richárdot, akitől a szakma alapjait tanultam meg és sokat tett azért, hogy önállósodjunk a munkában, és köszönet azért is, hogy bátran hagyott minket dolgozni. Mellette Barabás Lászlót említem, aki hosszú időn át volt a vezetőm, nagy lehetőségeket biztosított a csapatomnak és nekem, hogy a fúrástechnológiában gyökeres változásokat tudjunk bevezetni. Szintén meghatározó ember volt számomra Buda Ernő, akivel 1967-ben ismerkedtem meg. Az első ortaházi kitörésvédelmi gyakorlatot mi ketten szerveztük meg 1971-ben. Együtt nem dolgoztunk, de mindig tudtunk egymásról, tudtuk, melyikünk mivel foglalkozik éppen. Buda Ernő idős kora ellenére a kitörésvédelmi fejlesztésben is ott volt, de a legnagyobb örömet számomra az jelentette, hogy segítségünkkel ki tudott jönni Szíriába, és nem csak azt tudtam neki megmutatni, hogy hogyan kellett volna dolgoznunk Magyarországon, hanem a Shell által megkövetelt munkairányítási rendszernek köszönhető eredményeket is. Ezen kívül megmutattuk neki Szíria valamennyi ősi kulturális nevezetességét, és ezért rendkívül hálás volt. Hazatérve még voltak közös munkáink, angolból magyarra fordítottunk át értékes anyagokat. Ebben az időben életünk nagyon jó periódusát töltöttük együtt. Nagy fájdalom volt őt elveszíteni. Csak egy évig volt a közvetlen főnököm Trombitás István, de számomra pozitív kép marad meg róla. Segített, amikor bejöttem Gellénházáról Nagykanizsára dolgozni, és ha egészen nem is, de majdnem meggyőzött arról, hogy a biztonságtechnika vezetését el kell vállalnom, mert egyszer még az itt tanultak is hasznosak lehetnek. Biztosította családom számára a megfelelő körülményeket és végig támogatott, amíg a KFV-nél dolgoztam. Utána megszűntek a kapcsolataink, de amikor az EBK munkairányítási rendszert hazahoztam, megkeresett azzal kapcsolatban, mi módon kezdhetnénk el a Zsigmondy - Széchenyi SZKI-ban ennek a rendszernek az oktatását. Fájó, hogy egy tragikus baleset következtében éppen pár napja hunyt el és a temetésére készülünk. Halála mélyen megrendített. Ő is hiányozni fog!

– S ön, milyen vezető akart lenni?

– Valószínűleg édesapámtól örökölt szerencsés tulajdonságomnak köszönhetően, mindig könnyen szót tudtam érteni az emberekkel. Vezetőként is egyformán embernek tekintettem mindenkit, emiatt az egyszerű munkásember ugyanúgy szeretett és tisztelt, mint a közvetlen beosztottam. Ez a hozzáállás segítette az emberi kapcsolataim alakulását, de hátrányom is ebből származott. Azt hiszem soha nem lettem volna a mai értelemben vett kiváló menedzser, aki gátlástalanul tudja utcára tenni az embereket. Mint vezető mindig megálltam a helyemet, mindig valamit építettem, soha nem romboltam. Minden kollégámat bevontam a munkába és egy másodpercig sem érdekelt, hogy a közvetlenül mellettem lévő emberek mennyire „veszélyesek” rám nézve. Mindig arra törekedtem, hogy szakmailag jó szakembereim legyenek, nem zavart, ha ez a karrierem alakulására negatívan hatott. Olyan emberek nevelődtek ki mellettem, akik meghatározó egyéniségei lettek a hazai olajiparnak. Így viszont könnyebben is lehetett lemondani rólam!

– Ha valaki megkérdezné öntől, hogy vajon megérte, akkor mit válaszolna?

– Mindig hű maradtam az elveimhez. Kitartottam mellettük a nehéz helyzetekben is. Hittem a gondviselésben, hittem, ha kapok lehetőséget arra, hogy becsülettel, tisztességgel dolgozhatok, akkor fel tudok majd állni. Pontosan ez történt. Ma már mosolygok azon, hogy ha nem kerülök a DKG-ba és onnan Szíriába, akkor most sokkal kevesebb eredményről tudnék csak beszámolni. Végezetül talán az is lényeges, hogy az elért eredményeimet a családomnak, a nehéz időkben mellettem álló barátaimnak is köszönhetem. Gyermekeim 13 unokával örvendeztettek meg, és már útban van a tizennegyedik és a tizenötödik is. Ez az életem igazi értelme!

Bakonyi Erzsébet




2013-05-22 14:01:00


További hírek:
A balatoni személyhajózás és a komp forgalma is nőtt
Indul a Filmklub
Egy gyújtogatót és egy verekedő bandát is bíróság elé állítanak holnap
Szabadidősport: a hangulatra sem lehetett panasz
Workania: a legrosszabbul fizetett ágazatokban nőttek a legjobban a bérek


KRÓNIKA ROVAT >>>
FRISS HÍREK
05:10 - Emlékül

A nap vicce



állás Nagykanizsa, munka Nagykanizsa, Jooble
jooble